K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról

valószínűség szerint, Rhé Gy. kutatásait követő visszatöltésnek tulajdonítható. (4., 6/B., 7/B-D., 23/1-2. ábra) Az „emelvényről" származik a III. épület egyetlen egy érme, amelyet Valens császár idején 364-378 között vertek.

13 Az éremnek azonban ezen helyen a bolygatások és a korábbi feltárások miatt különösebb keltező ereje nincs. Rhé Gy. a 2. helyiség DK-i negyedét nem ismerte.

14 Kutatásainak nyomai mutatkoznak azonban a 2. helyiség külső falsíkja mellett. (13/A., D., E ábra) A visszabontott fal (pl. 13/D. ábra) és a falak belső oldalán még megmaradt terrazzoalapozások köves felülete késztette talán Rhé Gy-t arra, hogy egy általa egy nyugat felé vezető 2,5-3 m széles köves útra gondoljon.

15 Rhé Gy. tudatos kutatásain kívül az újkori bolygatások egészen a sárgás-barna homokos talajig követhetők az épületfal előtti területeken a III/44-47. szelvényben. A visszatöltött rétegekben egyértelmű az újkori leletanyag jelenléte, a köves-téglás foltok egyes esetekben betont is tartalmaznak (Vö.: 111/45. szelvény). A III/47. szelvényének déli felében az épületfal előtt nagy gödörrendszerek bontakoztak ki, amelyek átnyúltak a szomszédos, III/46. ill. 48. szelvénybe is és folytatódnak a 39/49. ill. a 40/50. szelvény területén is. (4., 12/E-F., 13/H-K., 27/4-5. ábra) A III/47. szelvény közepe táján az átégett tapasztásokból következtetve, kemencének kellett lennie. A 3. és a 3. ill. 4. gödör közötti beásások nagy valószínűséggel újkoriak. A 2. gödör betöltésében téglaszilánkok és későbronzkori edénytöredékek, a 4. gödörben pedig apró kerámia és téglatöredékek, élesen tört kődarabkák voltak. A gödrök javarésze azonban már a 3. helyiség déli frontja előtti terület jelenségei közé tartoznak. 3. helyiség A 3. helyiség falakon belüli alapterülete 11,4 (11,5) x 9 (9,2) m. Ebből a helyiséből rendelkezünk a legkevesebb adattal. A terrazzopadozatokat csaknem teljesen elbontották ebben a helyiségben. Két helyen maradt meg egy kisebb felületen a padozat, mégpedig a III/17. ésa III/27. szelvény árkában viszonylag jó megtartású felülettel ill. hozzájuk csatlakozóan még további kisebb terrazzoalapozások. (6/A-B. ábra) Az okát egyelőre nem tudjuk, de úgy tűnik, mintha szándékosan arra törekedtek volna, hogy kelet felől lemélyítsék a szintet és ezzel mindent elbontsanak a sárgás-barna homokos agyagig. Ilyen körülmények között is megmaradt azonban a helyiség ÉK-i sarka, amelynek K-i, sarok közeli részletét a III/18/1. szelvényben még 17 cm magas, 80 cm széles felmenő szakasszal és 90 cm széles, barna rétegbe mélyülő alapozásával mérni tudtuk. (3., 8/G., 26/3-4. ábra) A DK-i sarok meghatározása csak a kiszerkesztés eredménye, mivel a saroknak vélt, megmaradt 11-15 cm magas részlet valójában nem a falsaroknak, hanem a még tovább futó falnak volt a maradványa.

16 A III/18. szelvény D-i szélén haladt a III. épületből induló, K felé kijelölt, 1 m széles kutatóárok. A benne jelentkező 3 fal közül az első a III. épület K-i zárófala ill. a III. épület 3. helyiségének a K-i fala, a második és a harmadik fal pedig már a XVI. épület nyugati és keleti falához tartoztak. Meglepőnek tűnik, hogy a III. épület fala ezen a szakaszon szokatlanul vastag, 104108 cm, ami a fal, a falhoz tapadó omladékkal együttes mérésének lehet az eredménye. (3. ábra) A fal belső oldalán a bolygatott mészszemcsés barna rétegnek és a sárgás-bar-