K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról

A falakat mélyen visszabontották, gyakran a terrazzopadlóknál is mélyebbre kerültek a megmaradt falkoronák. Felületük meglehetősen egyenletes, ami talán az azonos mélységű szántásra, vagy esetleg a soronkénti kőkitermelésre utalhat. A III. épület alatt az altalaj sárgás-barna, sárga homokos agyag. Ebbe mélyül be, vagy erre alapozták általában a falakat. A falalapozásokhoz azonban az épületmag ÉK-i sarka közelében és az előcsarnoknál (4. helyiség) barna, barna tömörebb réteg simul. Erre a rétegre alapozták pl. a 4. helyiség ÉNy-i sarkát is. A tömörebb barna rétegben a III/14. szelvényben csonttöredék és vasolvadékok, a III/17. szelvényben őskori edénytöredékek, a III/44. szelvényben a sárga homokos agyag feletti barna rétegben római kori edénytöredékek voltak. A vassalakokra tekintettel ez a réteg őrizhette meg egy korábbi műhely, a korarómai edénytöredékek alapján pedig a korábbi, nem okvetlenül kőből készült épület elplanírozott maradványait. Előző objekumok lazább szerkezetű visszatöltésére utalhatnak pl. a megsüllyedt terrazzopadlók is (Vö.: III/24-27. szelvények árkának metszete: 7. ábra B). Az épület maga legalább két, esetleg három fázisban készült el. A falvastagságok és a falelválások miatt nyilvánvaló, hogy a 4. helyiséget hozzáépítették az 1-3. helyiség É-i falához. A 45. szelvényben a D-i zárófal alapozásában, az 1. és 2. helyiség között, mutatkozó falszövetváltás és az 1. és 2. helyiség terrazzoinak szintkülönbsége alapján talán az 1. helyiségben láthatjuk az épület első, ezúttal kőfázisát, amelyet azután kelet felé további két helyiséggel bővítettek. A terrazzopadozatok szintkülönbsége azonban a terepszint lejtésének építéstechnikai áthidalásának is tartható. A falak sárga színű habarccsal készültek, az alapozások kisebb tört kövei között viszont alig, vagy egyáltalában nem volt kötőanyag. Az osztófalak elválnak a főfalaktól. Az épületet falait belül mindhárom helyiségben vakolták. A vakolatok 3-4 cm szélességben fedték a falakat, az 1. helyiségben legtöbbször folyamatosan, néha és a 2. helyiség Ny-i falán ill. a 2-3. helyiség É-i falán foltokban. A szerény mennyiségű falfestményöredékből - pl. a 2. helyiség Ny-i fala mellett a III/25. árokrészben talált 2 db apró vörös színű részlet, valamint középkori fedő társaságában egy fekete vagy feketére égett darab - nehéz lenne a helyiségek festésére következtetnünk. Az 1-3. helyiségeket és nemcsak az l-t, ahogy azt Rhé Gy. megjegyezte,

11 terrazzopadló borította. Érthetetlen, hogy Rhé Gy. hogyan nem vette észre a 2. helyiség terrazzoját, amikor ismerte a 2. helyiség É-i felét a két „kiugrás"-sal. Mentségéül szolgálhat, hogy a terrazzokból sok helyen valóban csak a felkopott kavicsos, meszes felület maradt meg. A terrazzopadozatok alapozása kisebb kövekből áll, amelyet pl. a III/36. és a III/17. szelvény árokba eső részén tett megfigyelések szerint a sárgás-barna homokra rakták. Az 1. és 2. helyiséget borító terrazzopadlók szintkülönbsége a metszet- és felülnézeti rajzokkal dokumentálhatóan 23-24 (26) cm (Vö.: III/25. szelvény). Az alapozások szintkülönbsége megközelíti az ép terrazzopadlók között mért adatokat, azaz a 2. helyiség köves padlóalapozása 17-21 cm-rel van mélyebben, mint az 1. helyiségben. (Vö.: III/35., III/45. szelvény: 6B., 7/B., 10/A., 11/D., 13/E-G., 23/1. ábra) Az 1. helyiség É-i harmadában a terrazzopadlóba sekély, szabálytalan vájatok mélyülnek (10/A. ábra), amelyek sérülést okoztak az 1/2. helyiségek visszabontott falában is. Tekintettel arra, hogy a III. épület feletti területet Rhé feltárásai előtt is szántották,