K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)

SŐRÉS LÁSZLÓ: A Nemesvámos, Baláca pusztán végzett régészeti célú geoelektromos mérésről

lehet. Elképzelhető, hogy mozaik, vagy terrazzo padlók okozzák a jelenséget, de még valószínűbb, hogy csak a mélyre lenyúló ép falak hatásáról van szó. Ilyen nagy ellenállás-kontraszttal a területen sehol máshol nem találkozunk, ami jó állapotban megmaradt falak jelenlétére utal. A 2. maximum alapján állítható, hogy az ott elhelyezkedő falak a század eleji feltárásból hiányosan ismert III. számú épülethez tartoznak. A DK-i zárófal irányát az izovonalak ragyogóan követik. Az ellenállás-csökkenésből sejthető, hogy a falon túli terület érintetlen vagy legalábbis sokkal gyérebben beépített. Az ÉK-i zárófalat talán annak hiányos volta miatt nem sikerült meggyőzően kimutatni. A 3. sz. maximum egy 20 m hosszan húzódó falszerű építmény hatása. Kőzetből vagy téglából épített csatornára is gondolhatunk. A 4. sz. terület enyhe kiemelkedései az előzőeknél sokkal hiányosabb vagy romosabb épületek jelenlétét sejtetik, ezekről azonban a mérések alapján több nem mondható. A térképeken jelentkező irányítottság minden esetre szembetűnő. Az 5. sz. maximum egy villanyoszlop betonalapzatának hatása. A IV. számú kiásott épületek hatása az ellenállásra csekély, ami várható is volt, hiszen a századeleji feltárás során is csak igen hiányosan volt rekonstruálható. A maradék-anomáliák értelmezési térképe alapján határozottabb kép rajzolódik ki a területről (6. ábra). Tömött négyszöggel jelöltük az erős és jól korrelálható anomáliákat, üres négyszöggel a gyenge hatásokat. Az 1 -es maximum helyén két eltérő irányú épületet sikerült kimutatni. Ezek — bár ennek megítélése nem a geofizika feladata - talán két különböző építési periódusból származnak. Az egyik épület falainak iránya és a főépület DK-i sarkában feltárt falak iránya szembetűnően megegyezik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a berajzolt irányok csak egy elképzelhető változatot reprezentálnak. Az ábrán függőleges és vízszintes irányú egyvonalba eső pontsorok nem falirányokat, hanem a mérési szelvények irányait jelölik ki. Az anomáliák más összekötése is elképzelhető, ezt a későbbiek folyamán figyelembe kell venni. A 2. számú terület falirányát az anizotrópia alapján jelöltük ki, de ezt csak tájékoztató jellegűnek kell tekinteni. A 3. sz. terület anomáliái biztosan korrelálhatóak. Az V. számú kapuszerű építmény nem rekonstruálható, de jelenlétét az ellenállás térkép maximuma igazolja. Az anomáliák nagysága és területi kiterjedése alapján régészeti feltárásra az 1. és 2. számú területet javasoljuk. A területen 1987-ben EM-31 típusú elektromágneses műszerrel további méréseket végeztünk. A kapott eredmények megerősítették az egyenáramú mérésekből kirajzolódó képet. Ezek részletes ismertetésére az MTA VEAB Archeometriai Munkabizottságának ,,Archaeometrical Research in Hungary" című kiadványában kerül sor.