K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai villagazdaság alaprajza az újabb megfigyelések tükrében
K. PALÁGYI SYLVIA A BALÁCAI VILLAGAZDASÁG ALAPRAJZA AZ UJABB MEGFIGYELÉSEK TÜKRÉBEN A balácai ásatásokat első ízben Rhé Gyula, a feltárások akkori vezetője foglalta össze a Veszprémben 1912-ben megjelent Balácza című kiadvány II. részében. 2. ábiáján az egykori káptalani területre eső villarészt és a főépület déli traktusát is megrajzolta, sőt az épülettől délre már jelentkezett a X. épület néhány falrészlete. 1 Az 1926-os újabb ásatás eredményeként három épületet határozott meg. Az ekkor készült részletrajzán a XII-es épület előtti köves útra(?) is felfigyelhetünk. A XII-es, belső támpilléres épülettől észak felé induló, tompaszöget bezáró falban a nyugati körítőfal részletét látta. 2 Rhé Gyula összefoglaló alaprajzot sohasem közölt az 1926-tal lezáruló ásatások után A veszprémi múzeum adattára azonban megőrizte aláírásával ellátott, erősen megrongálódott pauszraizát. 3 Valóiában ezt az összesítő raizot — az adatok helyességének ellenőrzésével, az egyes évek ásatásainak összefoglalásával, az 1926-os munkákkal kapcsolatban felmerült bizonytalanságok eloszlatására - közölte le Kelemen Márta a Veszprém megyei topográfia 2. kötetében. 4 (1. ábra) Az L, IL, III., IV., X., XI. épületcsoport és a XII. épület között, valamint a II. és a VI—IX. épület között ill. még az északnyugati saroktól induló körítőfalrészletek által körülfogott területen nagy, beépítetlennek tűnő, „fehér foltok" jelentkeztek. 5 Mivel Rhé Gyula 1909-es és 1926-os kutatóárkai is csak érintették ill. csak részben szelték át a jelzett területet, 1976-ban a balácai ásatások második szakaszának indításakor tervbe vettük ezeknek a területeknek is a részletesebb átkutatását, hogy esetleges újabb falakat, épületeket határozhassunk meg. 6 Hogy erre komolyan gondolhattunk, alátámasztotta az is, hogy 1976-ban a főépület (I.) északkeleti sarka felett felhalmozott korábbi törmeléken állva a főépülettől keletre, délkeletre újabb épület négyszöge ill. épületek párhuzamos falai bontakoztak ki, s színes diapozitívon és fekete-fehér felvételen is megörökíthetők voltak. A területet körülvevő szántóföldet kukoricával vetették be. Májusban a már növekvő növény sűrű, zöldebb sávban emelte ki a föld alatti objektum maradványait. (3—4. ábra) A pozitív növekedési jelenségek általában betemetett gödrök, árkok felett szoktak jelentKezni' (5. ábra), de ahogy ezt Aitken kiemeli, néha, bizonyos körülmények között, viszályara fordulhatnak 8 , s ahelyett, hogy a falak felett elsárgulna a vetés és a növekedésben lemaradna 9 (6. ábra), pozitív növekedési jelenségként tűnnek elő. Azt, hogy ezen a területen egy, vagy több árokrendszerről, vagy a kiszedett falak betöltődött árkáról van-e szó, vagy valóban kő-, téglafalakról, természetesen csak ásatással lehet majd eldönteni. 1976 óta nem sikerült újra megfigyelni az egyszer már látottakat. 1984-től azután, amikor a helyi TSz a főépület előtti területet kihagyta a művelésből, le kellett mondanunk az 1976-ban jelentkezett objektumok újabb fényképezésének, ill. feltérképezésének lehetőségéről. A jövőbeni feltárásokig ennyi információval kellett volna megelégedni, ha a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1984-ben nem sietett volna a kutatások segítségére. Az intézet munkatársai a főépülettől keletre, délkeletre eső területen geoelektromos méréseket végeztek abból a célból, hogy információkat kapjanak és adjanak az 1976-ban látott és egyébként is várható, eddig ismeretlen falakról, épületekről és, hogy hozzávetőlegesen meghatározhassuk a főépület délkeleti sarka alatti korábbi épület, valamint a III., IV.. V. épületek kiterjedését és a körítőfalat. (7. ábra) Anélkül, hogy részletesen tárgyalnánk a geofizikai kutatások metódusait, ill. a területre vonatkozó megállapításait, röviden utalnunk kell az eredményekre. (Vö. SÖRÉS 1989,5-6. ábra.) 1 1
