Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

GAÁL Lajos: A sz[en]t-gotthárdi ütközet és a vasvári béke. Tanulmány

8 Kivételt csak Nottebohm képez, ki bár a magyar források mellőzésével, mégis nagyjában az egész anyagot felölelte. Általában az összes leírásoknak az a hibája, hogy a személyes motívumok túlságosan előtérbe lépnek. Az összes szemtanuk saját vagy nemzetük tetteit akarják kiemelni, mi nem szolgál az elfogulatlanság előnyére. így Waldeck gr. magánleveleiben, Stauffenberg memoárjaiban a német birodalmi szempontok domborodnak ki, Montecuccoli, Brusoni, Miglio az osztrák felfogás tolmácsai, mig Hohenlohe és Coligny a szövetségesek eszmekörében mozognak. Egészen különálló csoport megint a két tudósítás a török táborból u. m. Reschid feljegyzései és Baló László jelentése. Nottebohm a két utóbbit tartja a leghitelesebbnek s ezek szerint adja az egész ütközet leírását. Nézetem szerint azonban ezeket sem lehet szentírásnak venni, már csak azért sem, mert a veszteséget szenvedett fél a vereséget mindig kisebbíteni szokta ; az erdélyi ügyvivő jelentésének szövegéhez pedig sok szó fér. A sokféle előadás között a helyes középutat megtartva, a történeti igazságot kihámozni igen nehéz feladat. Előre is lemondok tehát a csata összes mozzanatainak pontról-pontra való feltüntetéséről s lényegében az egész anyag összeállításánál, csak a szentgotthárdi ütközet és a vasvári béke között nem létező összefüggés kimutatására szorítkozom ! * * * A szerencsétlen Magyarország birtokáért az egy ideig szünetelt török háborúk a 17. század második felében újra megindulnak. Az ország nagyobbrészét úgyis már bírta a török, most a Habsburgok alatt levő kisebb részre is áhítozott. Ezt annál könyebben tehette, mert erős politikai és vallási ellentétek a magyarokat két pártra osztották.