Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

KÁRPÁTI Kelemen: Sabariai emlékek és leletek

59 északi oldalán a tetőzetet 12 oszlop tartotta, melyek egymás mellett 2*55 m. távolságra állottak. Ez oszloptöredékektől déli irányban, mintegy g m. távolságban három nagy fehér márványhasáb hevert; valószínű, hogy ezek is talapzatokul szolgáltak és pedig az épület, vagy terem belsejében emelkedő oszlopokhoz. Minthogy az alapmunkálatokat egyidőben a terület több pontján végezték és a munka gyors folyása mellett a felfedett régi romok elhelyezkedését sem lehetett elég szabatossággal megfigyelni, a régi épület nagyságáról, főleg pedig beosztásáról és arányairól az imént elmondottak szerint csak hézagos fogalmunk lehet. Az azonban bizonyos, hogy az épület római eredetéhez legkisebb kétség sem férhet. Határozott bizonyítékok erre nézve a szürke koczkás mozaiklap-padozat, mely, mint a régi feljegyzések és az ujabbkori felfedezések igazolják, a régi Sabaria területén nagyon is általános alkalmaztatásnak örvendhetett és azok a különféle apróbb tárgyak: réz-, bronz- és ezüst érmek a II. és III. század uralkodóinak képeivel, csuprok, tűk, fibulák és edénytöredékek, melyeken a római kor jellemző sajátságai az első tekintetre is szembe ötlenek. Szép diszitésü az egyik, edényfenékre emlékeztető terrasigillata darab, melynek alsó lapján AESTIVIAA betűk olvashatók. A Berzsenyi Dániel-utcza északnyugati vége felé eső pontján, a régi Kikaker-ház keleti szomszédságában levő telken a mult év tavaszán szintén egy uj, palotaszerü épylet emelkedett. Az építkezéssel járó földmunkák e területen is sok érdekes tárgyat hoztak színre: simára csiszolt, négyszögű kőlapokat, lépcsőfokokat, oszloptöredékeket és más apróbb