Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

KÁRPÁTI Kelemen: Sabariai emlékek és leletek

6o római tárgyakat. A falazat itt is, mint az emiitett prémontrei telken felfedett falrészek kő és téglaanyaga ugyanaz, ami a két épület egykoruságára vall. A mult év szeptember havában lebontották a Vasvármegye tulajdonát képező, úgynevezett Mikos-féle házat. A lebontott régi ház telkén a vármegye nagy bérházat építtet. Ez épitkezés földmunkálatai alkalmával számos régi falmaradvány került itt napfényre. A falak meszes ragaszszal egymásra rakott terméskőből valók voltak és bár a munka sürgőssége miatt a kiásott régi alapépítmények teljes összefüggésükben, egész terjedelmökben fenn nem maradhattak, s így a régi épület alapfalainak együttes áttekintése sem volt lehetséges, mindazonáltal a helyszínén napról-napra készült feljegyzések alapján a régi, s bizonyára hatalmas épület beosztásáról mégis kellő fogalmat szerezhettünk. A telken folyamatban volt építkezés egyik vezetője és felügyelője ugyanis összegezvén az időről-időre szerzett tapasztalatokat, a régi épület helyrajzáról térképet készített (I. ábra), mely egész híven tárja elénk a régi, római korú épület arányait és beosztását. Ily módon tudjuk, hogy az épület hosszú négyszöget képezett, főfalai egymással párhuzamosan húzódtak északkeletről délnyugat felé. Az épület homlokzatával nyugatra tekintett, legalább e mellett szól az a körülmény, hogy a nyugati fal körül szerte-szétszórva nagy számú, egy és ugyanazon stylusban kifaragott, oszlopszár-töredék hevert, maradványai talán azon oszlopcsarnoknak, melynek oszlopait a nyugati fal tartotta. A többi három főfal két hosszú négyszöget alkot, melyeket a rajtuk keresztül vonuló keskenyebb (55 — 73cm.) falak kisebbnagyobb területü helyiségekre: folyosókra, termekre osztanak. A keleti főfal és a rajta keresztül húzódó egyik oldalfal