Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

KÁRPÁTI Kelemen: Őskori urnasírok

55 egyének is megerősítették, hogy alig néhány évvel előbb egy falusi gazda, midőn kőkeresés végett az egyik halmot megbolygatta, a halomba rejtett kövek közül több értékes bronztárgyat emelt ki: kardpengét, serleget és néhány más, apróbb régiséget, melyekért egy, a falujokon átutazó kereskedőtől jókora összeget kapott. Ily biztató előjelek között fogtunk a kutatáshoz. Egyszerre két nagyobb halomnál állítottuk fel a munkásokat, a kik több órai nehéz munka után a g, illetőleg io'5 m. hosszú halmokat o-8 m. széles és 1*3 m. mély árkokkal kettészelték. Az egyik halomban egy, a másikban három, hamuval és szenesedett csontmaradványokkal telt cserépurnát találtunk. Az urnák elhelyezése oly módon történt, hogy halottégetés helyén, a szenes és kormos földszinre állították az urnát és felső nyilását egy kőlappal elzárták. A lefedett urnára kevés földet szórtak s az igy felhalmozott sirdomb oldalait súlyos és idomtalan kődarabokkal rakták körül. A kövekkel védett sirra ismét földet hánytak, még pedig oly mennyiségben, hogy egy-egy halom magassága — mint említém — az 1*5 metert is túlhaladja. Az egyik hamvveder szomszédságában talált fibulatöredék a későbbi bronzkorra vall. Az urnák egyenetlen falu, gyengén égetett fekete és vörös szinü cserépedények, oldalaikon néhány körülfutó vonaldiszítéssel. Anyaguk laza voltát csak feltűnőbbé tette az akkortájt uralkodott nedves időjárás, és jó részben ennek a körülménynek tulajdonítható, hogy a nedves agyagrögök közül a legóvatosabb eljárás daczára sem voltunk képesek csak egy urnát is teljes épségében kimenteni. Még kevesebb sikerrel járt a Steger patak partján végzett munkánk.