Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

SZÉCHENYI Rezső: Szent Vit hegye

4o hegygyei, igen tisztán mutatta. E körül még több emberi csontváz is feküdt, de annyira fel voltak dúlva s elkorhadva, hogy semmiféle biztosabbat róluk mondani nem lehet. Sok vas tárgy hevert a csontok között, u. m. sarló, kés, vizcsöbörfélének fogantyúja, irtókapa-féle stb. stb. ; a legtöbbnek rendeltetése már meg sem állapitható. Elszórva az egész területen néhány érdekes tárgy került elő a felsoroltakon kivül; ugym. öntőformák, kaszakövek, csiszolókövek, egy egész kézimalom, lapos alapkövével és gömbidomu őrlősulyával, egy 3 cm. hosszúságú, körülfutó bevágással ékitett ezüst korong, melynek oldalait csigavonalban tekerődző bronzszög-veretek diszitik, egy nagyon szép kivitelű, természetes nagyságú körtét ábrázoló kő, melyen a használatnak semmi nyoma. Az ottani polgárok — mint tőlük értesültem — már több ilyen faragott kődolgot találak, többek közt egy, a házáthordó csigaalakot is. Az én kőkörtém igen mélyen feküdt, nem hihetem, hogy fiatalabb munka volna ; őskorinak kell lennie, mert a felásott területen a későbbi korbeli dolgok sokkal magasabban feküdtek, ép az e körüli résznek kellett volna tehát ugy feldúlva lennie, hogy a körte lekerüljön, aminek nyomát azonban nem vettem itt észre a legszorgosabb megfigyelés daczára sem. E két átkutatott földsávon sehol sem lehetett nyomára akadni annak, hogy mily egymásutánban helyezkedtek egymás felé az egymásra következő korszakok embertelepei. A megbolygatott rögök közé temetkezett mult emlékei annyira össze-vissza kuszálva hevernek itt, hogy a biztos Ítéletre úgyszólván alig nyújtanak tájékoztatót. Ha mégis megközelitő véleményt koczkáztatok, ezt csak annak a valószínűségnek alapján tehetem, melyet a helyszínén szerzett benyomásaim nagyon is elfogadhatóknak tüntettek fel. Ezek szerint az a hitem,