Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

SZÉCHENYI Rezső: Szent Vit hegye

39 állapítani, mert mint már emlitém, hogy minden hely, tehát ezeknek környéke is későbbi emberek által feldulatott. A legalsó tűzhelyek némelyikénél került elő egy-egy kézzel idomitott cserépnek töredéke, néhány szarvas agancsból készült szerszám, melyen a rossz, egyszerű, tehát kőszerszámmal való munkálásnak tiszta nyomai láthatók. Habár ezen tárgyak épp ugy, mint a velemi lakók gyűjteményében levő, több, kézzel idomitott agyag ivópohár, apró csiszolt kőbalta, véső stb. a fiatalabb neolith korra vallanak ugyan, de a felásott terület nagyon kicsi lévén a határozott Ítélethozatal ily csekély tapasztalat után nagyon nehéz; nem lehetetlen azonban, ezen nagyon primitiv dolgok is a kő a kő és bronz átmeneti korszakába helyezendők. A réteg közepe felé rendszerint sűrűbbek voltak a kis bronztöredékek, itt-ott egy-egy egész varró- vagy gombostű fordult elé igen sok cserépdarab társaságában, melyek a legprimitívebbektől kezdve (fű vagy sás lenyomatosak, ujjal benyomottak, körömmel csinált czifrázatuak, egyesek csak egy nagyobb kidudorodással, továbbá fésű féle szerszámmal vont és körül futó kör diszitésüek s ebből lefelé széjjel menő egyenes vonal diszitett) egész a nagyon szép, kimagasló hullámos vonalú cseréptöredékekig, tehát változatos formákban kerültek elé. Minél közelébb érünk a felszinhez, annál fiatalabb korra vallanak a cseréptöredékek, bronz és vastárgyak és a nagy, jól égetett urnáknak töredékei, ott, t. i. ahol az égető helyek véletlenül megmaradtak eredeti egymásutánjukban. Ez azonban sajnos csak ritka eset, miután nemcsak a feldulás okozott sok kárt, de a későbbi törzsek ide temetkezése is, amint ezt egy majdnem tökéletes épen megmaradt lócsontváz, s a mellette fekvő nagyon széjjel omlott emberi csontváz, igen sok vasmelléklettel, többek közt egy lándzsa s egy nyil-