Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

DALLOS József: Egy dunántuli német kolonia. Ethnographiai kép

36 számára a Sabaria és Carnuntum között fekvő területet rendelte tartózkodási helyül, tehát a mai Hienczország észak-keleti részét, vagyis azt a helyet, mely az Avarok nomád életmódjának leginkább megfelelt. Annyit teljes valószinüséggel állithatunk, hogy Hienczjeink nem a mi osztrák és stájer határszomszédjainkból kerültek, más szóval nem a német szomszédoknak Kelet felé való lokális terjeszkedés folytán jutottak mai hazájukba. Annyira különböznek ők nyugoti szomszédjaiktól nyelv, szokás,- lakás, öltözködés, gondolkozás- egész életmód dolgában, hogy futólagos hasonlitgatás is meggyőzhet bennünket a mondottak igazságáról. Igaz ugyan, hogy a nyelv, szokás, életmód stb. még a köznépnél is a századok folyamában nagymérvű átalakuláson mehet keresztül, s épen ezért belőlük talán alig vehetünk bizonyítékokat: de végre is tényleg meg van a mi Németünk s szomszéd Osztrák és Stájer között a nyelvi s egyéb eltérés, a miből tárgyunkra nagyfontosságú következetességeket vonhatunk. Habár általánosságban meg vannak Hienczjeinken a közös typus főbb sajátságai, vidékek szerint egyben másban, mégis különböznek egymástól. így pl. a hányi Német ruházata (eltekintve a városi lakosoktól s a nagyobb községekben megtelepedett idegen iparosoktól) sokban különbözik a dombvidéken lakó Hiencz öltözékétől. Azok általában kedvelik a sötét, nevezetesen a kék szint, különösen a protestánsok, a katholikusok inkább az élénkebb szint. Rövid, németes szabású kék kabát (Janker) alatt ugyanilyen szinü mellényt (Wams) visel, mindegyiken, de különösen az utóbbin sürü sorával a nagy ezüstgomboknak. A nyersbőr-exportot megelőző időben majdnem általáno-