Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

KÁRPÁTI Kelemen: Olympia múltja és jelene

19 A por; egymásra tódult a szekér tömeg. És nem kimélte egyikök sem ostorát, Hogy hátrahagyja társa tengelyét s lovát, Mert a küllőket s a versenyzők vállait Habbal szórták be a tajtékzó paripák. De ő amint kerékagyával surolá A legszélső korlátot, rudasát pedig Futásra hagyva, visszarántá nyergesét, Kezdetben egyenest haladt a tiz szekér ; De nemsokára elragadják Aenia Küldöttét bokros ménéi s a többivel Szemközt rohanva hat hét forduló után, Homlokkal Barke szekerének rontanak; Egymásra dőlt ez egy baj folytán mind a két Kocsi, s az egyik széttöré a másikat, Szekérromok boriták Krisa mezejét. De az ügyes athéni észrevevé ezt, Kitér az útból és megáll, a paripák Zavart hullámit oldalt hagyja hirtelen. A sor végén haladt Orestes, ménéit Nem fárasztván, a verseny végében bizott; De látva, hogy csak még egy versenytárs maradt, Utána száguld, harsány hangon sürgeti Gyors ménéit; utol is éri csakhamar, S egy más mellett vágtatnak, majd ez, majd amaz Előzi meg lófej jel társa fogatát. Baj nélkül végze eddigien minden futást, Töretlen állt töretlen szekerén a hős; De most a fordulónál meglazítva bal Lovának gyeplőszárát, észrevétlenül A korláthoz csapódott; eltört tengelye, S ő bakjáról lebukva, bekeveredett A szétszakadt szíj jakba; és hogy földre hullt, A pályán végig száguldoztak ménéi« stb. (Csiky Gergely ford.) a*