Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1891-1892

BURÁNY Gergely: A római sírfeliratok jelentősége

7 viator (vándor, légy üdvözölve és élj boldogul), tu, qui legis, vale et, cum voles, venito (te, ki olvasod, légy egészséges és mikor akarod, akkor költözködjél át ide a másvilágra). A sírfelirat hírt ad arról azon körülményről is, mely szerint az emlék felállíttatott: ex decurionum decreto (EX D. D) az elöljárók rendeletéből, publice (P) közköltségen stb. A feliratok néha nagyobb terjedelműek, igy például a halotti dicsérőbeszéd vagy a végrendelet hoszszabb-rövidebb részletét is magukban foglalhatják. A sírhely a megholt tulajdonának tekintetett, a melynek területe és fekvésének iránya is meg van nevezve néha a feliratokon, hogy a kérdéses telekből az ut mentén és befelé mennyi tartozik hozzá: in fronte (IN. F, FR, FRO), in via pedes . . . . , in agro (IN. A, AG), retro (R) pedes A síremlékről gyakran azt is leolvashatjuk, hogy azt ki állította fel : monumentum faciundum curavit, instituit, posuit. Ezenkívül azt is, hogy az illető micsoda rokonsági vagy másféle viszonyban volt a megholttal : páter, páter infelicíssimus (az atya, a legszerencsétlenebb atya), heres ex parte bonorum (vagyonának osztályrészese). Ezt a viszonyt néha az jelzi, hogy a megholt nevének értelmező főneve dativusban áll: patri optimo (a legjobb atyának), amico (a jóbarátnak), coniugi bene merenti (az érdemes hitvesnek). Bizonyos feliratoknak az volt a czéljuk, hogy a síremléket minden erőszak ellenében megóvják, vagy hogy a tulajdonjogot a megholtnak biztosítsák : huic monumento dolus malus abesto = ezen emléktől távol legyen a gonosz szándék (H. M. D. M. A) ; hoc monumentum heredem non sequetur (H. M. H. N. S) ezen em ékhez az örökösnek semmi joga. Az ilyen tiltakozó kifejezések a kereszténység befolyása alatt módosulva később is előfordultak : Fogsor vide, ne fodias : Deus