Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890
CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve
103 akkor sem lehetnek veszelyesek, ha nekik a szintén meggyöngült Arnulf segítséget nyújtana. Arnulf szava, ki még a magyarokkal szövetségben sem tudta a morvákat legyőzni, többé már nem tudta a bessenyőkkel szövetkezett Symeont visszatartani. E boszuló hadjárat pedig megelőzte a Dunán inneni rész elfoglalását. Lássuk, mikor következett ez be? Kétségtelen, hogy az Arnulffal kötött szövetség felbomlott akkor, mikor a magyar haza délkeleti határán az események a magyarok hátrányára alakultak. A bolgárok ellen viselt háború tehát a magyarokra csak veszedelmet hozott; mert ismét ellenségeikké tették a bessenyőket, kik előbbi hazájokból is kiűzték és arra kényszerítették őket, hogy tovább vándoroljanak. Az itt szenvedett veszteség tette szükségessé azt, hogy a magyarok a bomlásnak indult Nagy-Moraviából egy részt lefoglaljanak és igy a keleten szenvedett veszteségeket kárpótolják. Az „Annales Fuldenses" szerint 898-ik évben Svatopluk két fia, Mojmir és Sventibáld között testvérharcz ütött ki. Arnulf nagyon természetesen a szomszédságában kiütött harczot, mely a régi ellenség teljes legyőzetését is vonhatta maga után, nem nézhette összetett kezekkel, annál is inkább, mert az egyik fél pártfogását is kikérte. Ez a hadjárat is egy makacs harcz képét tünteti elénk, mely még 899 és 900-ban is folytattatott, melynek befejezése előtt (899) Arnulí meghalt. E harcz tartamát ugyancsak az „Annales Fuldenses"-bői tudjuk, hol a 899—900. évre jegyzi föl a bajorok támadását a morvák ellen. Azt pedig a 898-ik évről olvassuk, hogy Arnulf császár a hozzá fordult párt támogatására a bajorok haderejét küldte. A magyarok ekkor szövetségben nem állottak. Bár a történetírók közöl többen azt érdekkel olvasnák az „Annales Fuldenses a-ben, de abban a magyarokról említés sem tétetik.
