Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve

io4 Hasztalan is keressük azt, nem fogjuk megtalálni, mert a magyaroknak nem lehetett, nem volt szabad szövetséget kötni, nekik nyugalomra volt szükségök. A 891, 892—4, és azt ezt követő boszuhadjárata Symeonnak nagy veszteségeket okoztak a magyarok soraiban. Ezek nem voltak harczi kalandok, hanem oly hadjáratok, melyek a magyarság egész erejét igénybe vették. Minden évben kalandra sem indultak, hogy kezdhettek volna hát most új háborúba, mikor még az előbbiek által ütött sebek sem hegedtek be ? Az „Annales Fuldenses" a bolgárok hadjáratát így fejezi be ; „És ki tudná elszámlálni a pogány avarok (magyarok) veszteségét oly sok ütközetben ? holott a győztes bolgárok halottainak száma húszezer lovasra ment." Az előzményekben már leirtam a görög-bolgármagyar és magyar-bolgár-bessenyő háborút s e leirásból tudjuk, hogy avar helyett magyar értendő s hogy nem csak a bolgárok, hanem a bolgárok és bessenyők okozták a veszteséget. Az „Annales Fuldenses" hézagosságát kitölti maga Constantinos, ki — mint már láttuk — ezeket irja : „A besseny'ök megrohanták a magyarokat és kiűzték őket Árpáddal együtt (t. i. Etelközből)." E harczból a bessenyők és bolgárok mint győztesek kerültek ki, valószinübb tehát az, hogy a győztesek összes vesztesége ment 20.000 lovasra. Ez is nagy szám halottakban, mit jóval meghalad a legyőzött fél vesztesége. És ha még ehhez hozzá veszszük a sebesültek számát, könynyen megérthetjük, sőt természetesnek találjuk a magyaroknak semleges magatartását. A mit az „Annales Fuldenses" ez után mond, azt én szétválasztandónak tartom. Szétválasztandónak azért, mert a megérthetés itt is, mint más helyein, magyarázatot kiván, a magyarázat pedig szétválasztja a szöveget, mi nélkül helyes magyarázatot adni nem lehet. Folytatólagosan ezeket mondja: „Ama tájakon ily gyorsan követvén egymást a hadi események, Arnulf császár