Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve

57 adatait illetőleg nem megbízható; a pozsonyi és a budai krónika pedig a váradihoz teljesen hasonló. E három tehát itt számba sem jöhet. A fentebb említett négy írónak — KÉZAI, MÁRK, THÚRÓCZY és a NÉVTELEN — úgy az ős történetre, mint őseink bevándorlására vonatkozó adatai egy mesevilágot tüntetnek fel, melyben a valót a költeménytől elválasztani már lehetetlen. Ezek egyike sem tud semmit őseinknek tartózkodásáról a mai Dél-Oroszországban; nem tudnak semmit Magyarország és Erdély korábbi állapotáról, sem arról, mi a magyarok bevándorlását és a honfoglalást megelőzte. Nagyon természetes tehát, hogy még említést se tesznek a magyarok által itt talált politikai és művelődési viszonyokról. Ehhez járul még, hogy a kortani adatokat is elhibázzák. A felhozottakból következik, hogy ők egyedül a szóhagyomány és a monda után irtak, melynek történelmi magvát kiemelni nem. birván, ők inkább költenek, mint történelmet irnak. Ezek közöl MÁRK. és ThÚRÓCZY Erdélyen keresztül vezetik be őseinket; KÉZAI Kiew városán át a Hung folyóhoz vezeti őket; a NÉVTELEN is a Kárpátokon át vezeti őseinket Munkácshoz, de csak hosszadalmas és kiékesített vándorlás után. Ezek adatai alapján tehát úgy a bevándorlás, mint a honfoglalásról vajmi keveset tudunk és ama lehetőség korán sincs kizárva, hogy őseink az Al Duna mentén vagy Erdéiy szorosain keresztül jöttek be hazánkba. De lássuk egyenként. KÉZAI SlMON, ki egyházi rendű és mester czime után Ítélve tanult ember volt, őseink bevándorlásáról ezeket mondja: „Midőn Németés Olaszországon a sváb Ottó, Francziaországon Lajos király, Lothár fia uralkodott, Görögországot pedig Antonius Durus, Theodorus fia kormányozta, Jézus Krisztus születésének nyolczszázhetvenkettedik esztendőjében jővén be ismét a hunok vagy magyarok Pannoniába, átkelének a besenyők, a fehér kunok országain és Kio városán s azután az Ung nevezetű folyónál szállának