Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve

56 A következőkben tehát egymás mellé fogom rakni amaz adatokat, melyek a honfoglalás évéről szólanak, ezeknek magyarázatát s hogy mennyiben érdemelnek hitelt, ezt is föl fogom tüntetni. Hogy azonban kénytelen ne legyek folyton hivatkozni 1884-ben kiadott— „A honfoglalás kezdete és befejezése" — müvemre vagy mások müveire, ezért alábbi tárgyalásomban fölölelem mindazt, minek újra való elmondását tárgyalásom világossága megkívánja, ezeket újabb érvekkel gazdagítom s mind ezek közlésében a következőleg fogok eljárni: végig vezetem a szíves olvasót először a nemzeti hagyományokon és azután a külföldi egykorú és közel egykorú emlékeken és vizsgáljuk, ezekről miként vélekedtek a Történelmi Bizottság tagjai és mások, ezekből mi maradt meg, mi a honfoglalás évét vagy mivel e haza elfoglalása több év munkája volt, a honfoglalás kezdetét és befejezését meghatározza. I. A nemzeti hagyomány. Kétségtelen, hogy a magyar kútfők adatai, melyek itt számba jöhetnek, csak igen csekély értékkel birnak. Itt csak KÉZAI SLMON krónikája jöhet tekintetbe, ki Kun-László (1272—1290) idejében élt; azután MÁRKÉ, aki 1358-ban kezdte meg krónikája írását; továbbá ThÚRÓCZIÉ, ki Mátyás, az igazságos (1458—1490) idejében élt; és végre BÉLA KIRÁLY NÉVTELEN JEGYZŐJE. Meg lehet végre még említeni, bár a kérdés tisztázását éppen nem mozdítja elő, a váradi káptalannak 1370-ben alkotott statútumaihoz csatolt rövid krónikáját, továbbá a XV-ik századbeli pozsonyi krónikát és az 1473-ban nyomtatásban megjelent budai krónikát. A váradi statútumokhoz csatolt krónikáról a történetírók kivétel nélkül azt mondják, hogy chronologiai