Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve

53 ki, hanem a Történelmi Bizottság utján szaktudósoknak adja át, hogy ezek a felhívásra indokolt jelentést terjeszszenek elő. A Történelmi Bizottság előre látta a nehézséget, melylyel megküzdenie kell, mert oly kérdés megoldására hivatott fel, melyet már a „Századok" 1878, 1880, 188 1 - iki folyamaiban szellőztettek, de egyező véleményre a szaktudósok nem jutottak. Ennélfogva az események egész lánczolatából különösen arra terjesztette ki figyelmét, a mi a magyar nemzet állami léte szempontjából legfontosabb és így az ezredéves fennállásunk emlékére rendezendő ünnepélynek legméltóbb tárgya lehet, ez: a honfoglalás éve Ezen előleges utasítás után Botka Tivadar tiszteletbeli tag és Pauler Gyula, Salamon Ferencz és Szabó Károly rendes tagok, mint a kik a hazai történelem legrégibb korszakával hosszú időn át foglalkoztak, az erre vonatkozó kutforrásokat különös tanulmány tárgyává tevék, felkérettek e kérdés fejtegetésére és indokolt véleményök előterjesztésére. Botka Tivadar a „Századok" 1878-ik évi folyamában már értekezett a/ ezeréves jubileum időkérdéséről, melyre az ellenválaszt az 1880-ik év folyamában Pauler Gyula irta, mi Botka Tivadart arra kényszerítette, hogy a következő 1881 - iki évfolyamban újra fölvesse a kérdést; e tanulmányában a 884-iki évet, mint a mely a honfoglalás évét jelenti, újabb érvekkel védelmezte és egyszersmind arra törekedett, hogy Pauler érveinek élét vegye. Ezzel a tudományos vita befejeztetett. Az Akadémia felhívására Botka Tivadar kijelenté, hogy ő fenntartja véleményét, a melyet a „Századok" 1878 és 81-iki évfolyamaiban már közölt; de újabb előterjesztésre előhaladott kora és gyengélkedő egészsége miatt nem vállalkozik. Maradtak tehát hárman: Pauler Gyula, Salamon Ferencz és Szabó Károly, kiknek munkája elé nagy várakozással tekintett a magyar közönség, mely hitte,