Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

BURÁNY Gergely: Egy savariai Sarkophag

42 merítette, a keresztény azoktól elfordult és a szentírásban találta meg az övéit. Az egyház-atyák törekedtek a keresztényeket megóvni attól, hogy a pogány és keresztény eszméket a művészet terén össze ne vegyítsék. Ok a művészet symbolikus hatását is főleg abban keresték, a mi alkalmas a jövő életre vonatkozó hitet éleszteni, Ennélfogva a szentírásnak különösen azon helyeit, a melyeken a megváltás, az isteni Gondviselés hatalma megnyilatkozik, találjuk az ó-keresztény emlékeken kifejtve: a jó pásztort, a ki az elveszett juhot vállain a nyájhoz visszaviszi, Lázár feltámasztását, Krisztus Urunkat a tengeren; az ó-szövetségből: Ábrahám áldozatát, Mózest, a sziklából fakadó forrást. Ezen jelképes alakítások mellett az egyszerűbb sírköveken láthatjuk a jövő életnek és ezen véges világ korlátai közül való menekülésnek symbolumait is, mint a Phoenix madarat, az olajágat, a hajót, horgonyt, halat, galambot. Azonban ezen symbolumok közül mégis leggyakrabban fordul elő az ó-keresztény síremlékeken a galamb és olajág, de nem ritka Noé sem, a mint a bárkában áll. Noé bárkája olyan tárgy volt, a melyről a régi keresztény í>ók szívesen értekeztek. Valamint az özönviz hullámaiban a földi élet viharai és veszélyeinek képét, úgy a bárkában az egyház symbolumát vélték feilsmerni. A ki a bárkában van, megmenekül, a ki azon kívül van, a veszély martaléka. Noé az Üdvözítő példaképe. Valamint Noé megmenti övéit az özönvíztől, úgy óvja meg az Üdvözítő a hívőket az elbukástól és átvezérli az élet viharain a boldogító béke kikötőjébe. Világos tehát, hogy a bárka ebben az értelemben különösen alkalmas a keresztény sarkophagokon akár díszítésül, akár hogy magának a sarkophagnak legyen ez az alakja. A szombathelyi püspöki palota udvarában látható nagy Sarkophag, mint a külső oldalait díszítő szőllőkoszorú symbolice mutatja, szintén Noé bárkájára és az azzal összekötött vallási eszmére emlékeztet, mely szerint