Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: A rómaiak házasságkötése

54 Különben hogy mennyire állami érdekűnek tartották a rómaiak a házasságot, kitűnik abból, hogy az erkölcsbiráknak (censores) már a város építése utáni 350 ik évben kötelességükké tették, hogy a nőtlenekre felügyeljenek és őket a házasságra figyelmeztessék. Miután az erkölcstelenség sülyedése folytán a nőtlenek száma túlságosan felszaporodott, Augusztus császár alatt egy igen nevezetes házassági törvény hozatott: lex Papia Poppaea; E szerint a házasság kötelesség az állam iránt; a k

1 ezen kötelességének nem tesz eleget, nem örökölhet» hagyományt nem fogadhat el, kivéve a legközelebbi rokonaitól. Ki számíttaték ezek sorába? A ki 25 éves korában még nem lépett házasságra; azon férfiú, a ki csak 60, azon nő, a ki csak 50 éves korában lép házasságra; azon nő, a ki özvegysége vagy elválása után 18 hó alatt nem megy férjhez. Ezen törvény intézkedéseivel még a házas életbe is belenyúlt; mert ha a férfiúnak 25 és az asszonynak 20 éves korában gyermeke nincs, egymásnak vagyonuknak csak tizedrészét hagyományozhatják, egy idegen hagyományának pedig csak a felét fogadhatják el. A családapákat ellenben a törvény kedvezményben részesíti; ha öröklő társai nőtlenek, ő kapja meg örökségöket, ő és felesége egymásnak hagyományozhatják minden vagyonukat ; minden gyermek után egy évet számíthat azon korba, mely a hivatalok viselésére megkívántatik; a nyilvános ünnepségeken és színházban előnyökben részesül. A kinek Rómában három, Itáliában négy, a tartományokban pedig öt gyermeke van, az a közterhek alól felmentetik, úgy szintén a gondnokság alól, a gabonakiosztásnál kettős adagokra tart jogot és előnyt nyer valamely hivatal elnyerésénél. Azon szabadon bocsátott asszony, a kinek négy gyermeke van, megszabadul a patrónusának gyámsága alól Azon vidéki ember, a ki egy egy éves gyermeket mutat fel azon kijelentéssel, hogy ő a gyermekek kedvéért nősült, római polgárjogot nyer; azon Senator, kinek legtöbb gyermeke