Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888
BURÁNY Gergely: A rómaiak házasságkötése
55 van, azon kitüntetésben részesül, hogy a szavazásnál ő az első. Ezen kiváltságok azonban nem szüntették meg a nőtlenséget. Augusztus kénytelen volt engedményeket tenni: először három évi halasztást engedett a nőtleneknek, azután kettőt, végül még egy évet. Az már magában véve is különös volt, hogy a törvény élén oly két consul neve áll, kik maguk is nőtlenek voltak! Milyen gúny volt az, hogy maga a törvény alkotója, az erkölcs mestere (magister morum) mint a császár magát ünnepélyesen neveztette, a házasságot saját személyére és családja tagjainál csak politikai hata'mi eszközül tekintette ! De nem feledték el Rómában a korábbi időben folytatolt kicsapongásait sem, s azon erkölcsi romlottság, melybe családja is merült, folytonos botrányt képezett. Ujakkal mutogattak a két Juliára, leányára és unokájára; ezen két gyalázatos nő és Agrippa, a fogadott fia, a legnagyobb gondokat okozták az öregedő császárnak. így a törvény nem orvosolhatta, hanem csak eltakarta a bajt, mert ezentúl annál nagyobb számban fordultak elő a színleges házasságok, melyek csak azért köttettek, hogy a házasságon kivüli élet ellen intézkedő törvényeket kijátszszák és korlátlan szabadságot élvezzenek. A törvény által siettetett házasságok még azt is eredményezték, hogy voltak nők, a kik korukat nem az évek, hanem férjeik után számították, Iuvenalis pedig azt irja, hogy némely nők hamarabb elváltak, mintsem elhervadtak volna a zöld galyak, melyek az ajtót díszítették, midőn mint menyasszonyok férjök házába jöttek s így öt év alatt nyolczszor mentek férjhez. Hogy pedig a szét nem vált házasfelek viszonya sem volt sokkal kedvezőbb általában, eléggé mutatják Martialis csipős epigrammjai. Mindenek előtt tehát azon okokat kellett volna elhárítani, melyek a római nép erkölcsét meglazították, s azután a házasélet tisztasága és őszintesége is biztosíttatott volna. Nevezetesen vissza kellett volna vezérelni