Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: A rómaiak házasságkötése

53 lelki nagyságának és nemeslelküségének a császárság korából is, mindazonáltal az állapotok mégis igen szomorúak lehettek, a mint a házassági elválások végtelen nagy száma mutatja. Mig az erkölcs a maga tisztaságában megőriztetett, öt százacon át alig történt elválás, de azután annál gyakrabban felbontották a házasságot egész könnyelmüséggel. De itt csak azon eseteket hozzuk fel, a melyekben a törvény is megengedte az elválást. E szerint a nő felbonthatta a házasságot, ha férje hadi fogságba vagy számkivetésbe került, mert ezen állapottal az a polgári jogát egyáltalán és így a házaséletre nézve is elvesztette. A férj pedig akkor bocsáthatta el nejét, ha az magtalan, iszákos vagy fajtalan volt. Ilyenkor a férj összehívta a családi törvényszéket és Ítéletének kimondása után bizonyos formalitások között megtörtént az elválasztás, mely azzal végződött, hogy a férj elszedte a nőtől a kulcsokat és ajtót nyitott neki. Elválás esetén a nő hozományát illetőleg úgy intéz kedett a törvény, hogy ha a férj volt az oka a házasság felbontásának, a hozományt legalább három év alatt tartozott visszafizetni. A:on esetben, ha a férj hibáján kivül a nő könnyelműsége okozta az elválást, a gyermekek számára a hozomány egy része visszatartatott. Ha pedig a nő iszákossága vagy fajtalansága szolgáltatta az okot az elválásra, a régibb időben hozománya egészen visszatartatott, de későbben csak részben. Ha a házasság az egyik fél elhalálozása folytán szűnt meg, az özvegy egy évig tartozott gyászolni elhunyt élettársát. Augusztus császár pedig azt rendelte, hogy a nő férje halála után csak három év múlva mehet másodszor férjhez, de később ez csak két évre korlátoltatott. Jóllehet a nőnek nem volt megtiltva, hogy másodszor is férjhez mehessen, a köztársaság idejében erkölcsi szempontból még sem nézték szivesen. A Gracchusok anyja ez okból utasított vissza minden házassági ajánlatot.