Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: A rómaiak házasságkötése

52 ban, sőt a császárság idején alig állott fenn korlát, mely a társadalomhoz való viszonyukat megszorította volna. Szabadon jelentek meg «színházakban, lakomákban, nyilvános helyeken, ahol trágár dalokat énekeltek. Azon tényezők között, melyek a házasélet boldogságának feltételeit nehezítették, meg kell említenünk a rabszolgaság intézményét, mert ez magában rejté a nőkre nézve azon borzasztó hatást, hogy a szelídebb érzésből kivetkőzve kegyetlenekké lettek, amit a vérengző gladiátori játékok szemlélése még inkább fokozott. Juvenalis a nők elleni satirájában mondja el, hogy mily embertelenül vesszőztette a rosszkedvű urnő a szolgálókat, a kül, hogy kézi munkájától od i is tekintett volna és csak akkor kiáltotta volna a szívtelen : ki vele ! midőn a szolgák már belefáradtak az ütlegelésbe. Ovidius költő inti a nőket, hogy ne karmolják össze a szolgálók arczát, mig őket felöltöztetik és ékesítik és ne szurkálják meztelen karjaikat tüve'. Hadrián császár egy asszonyt, ki iszonyú kegyetlenül bánt szolgálójával, öt évi számkivetésül egy szigetre küldött. — Mielőtt ugyanezen császár elvette volna az uraktól azt a jogot, hogy rabszolgáikat kényökkedvök szerint megölhessék, nem egy asszony találkozott, ki rabszolgákat minden fontosabb ok nélkül, csupán ezt mondván : „ugy sem valának emberek" keresztre feszíttetett. A női gyengédség és családanyai hivatás eltorzitására nem csekély befolyással bírt a nyilvános» játékok látogatása. Itt éreztek legnagyobb kísértést arra, hogy lerázzák magukról azon bilincseket, melyekbe a természet és az ősök erkölcse szorította őket. Oly előnyök után törekedtek itt, melyek nemöktől meg valának tagadva, hogy például mint tornászok, vagy gladiatori fegyverzetben küzdők megszerzék azt a dicsőséget, a melyért a családi élet alapját képező tiszta erkölcsöt maguktól eltaszították. Ámbár a római nők ezen hibáival szemben a történelem nem egy fényes példáját őrizte meg egyesek