Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: Tájékoztató az őskori régészetben

i6 Ezt követte számos más lelet; sőt a kutatások Európán kívül fekvő országokra is irányultak, s Egyp tómban, Syriában, a Jordán völgyében s Elő-Indiában ugyanazon eredményekre vezettek, melyekből kiderül, miszerint az emberi művelődésnek volt oly korszaka, midőn az ember ily eszközök segítségével küzdé a lé tért való harczot az óriás állatokkal szemben. Ezen eredménynyel egyidejűleg természetesen az a kérdés is felmerült, hogy milyen lehetett az ős népélet módja és a művelődés milyen fokán állhatott ? Ámbár ezen kérdésre világos feleletet adni teljes lehetetlenség, annyi azonban mégis bizonyos, hogy az eszközök készítése és használata az ős emberek értelmességét és kézi ügyességét kétségtelenül bizonyítja, a miből pedig Darvin hivei nem kovácsolhatnak menthetetlen állitásaik védelmére használható fegyvereket. A barlangokban és odúkban meghúzódó ős emberek életmódját illetőleg a talált leletek után a régészek tudós képzelőtehetséggel azt beszélik, hogy az eszközeiket fából, csontból és kőből ütés és tűzzel való lepattogtatás által készítették. Vadászatra nyilakkal és lándzsákkal fegyverkeztek fel, melyeken egy hegyes kovakő képezte a halálthozó hegyet. Ruházatul az elejtett áll atok bőrét használták, melyet nem akasztottak egyszerűen a nyakukba, hanem éles kőkésekkel módosítottak rajta és elefántcsont-tűk segélyével varrták össze, mert a talált tűknek fülök is van a fonál behúzására, melyet hihetőleg az elejtett állatok beléből vagy növényrostból készítettek. Azt azonban már sehogy sem vagyunk haj andók elhinni, hogy az emberek a vadállatokkal együtt laktak volna ; mert abból, hogy az emberi csontok az állatokéval vegyest találtattak, inkább azt következtetjük, hogy vagy az idő viszontagságai elől barlangokba menekülő emberek a ragadozó állatoktól meglepetvén, ott szétmarczangoltattak, vagy pedig maguk a barlangok szolgáltak temetkezési helyül.