Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: Tájékoztató az őskori régészetben

17 Dánia ős lakossága a tengerparton nem barlangokban, hanem hihetőleg sátrak vagy gunyhók alatt lakott. Ei re mutatnak a sok lapos kövekből összeállított tűzhelyek, melyeken még máig is meglátszik a tüz nyoma. A lakosok a meg nem ehető kagylóhéjakat és állatcsontokat eldobálván, ezek idővel úgy felszaporodtak, hogy rendesen egy, két meternyi magas halmokat képeznek, míg a hosszaságuk gyakran száz meternyire is terjed különböző szélesség mellett. E halmokat a dánok konyha-hulladékoknak (kiökken-möddings) nevezik, mely elnevezést a régészek is elfogadták. A tüz élesztésére vonatkozó kérdést némely tudósok úgy magyarázzák, hogy nagyobb lapos kövek találtattak, lyukkal vagy nyílással, melyeken a perzselés nyomai látszottak. Ebbe illesztetett egy darab száraz fa, mely gyors forgatás által oly hőt fejlesztett, hogy végre meggyulladt. íly tüzélesztő készülék eredménye a családnak nem csekély örömére szolgálhatott és annak élesztésén minden esetre nagy gonddal őrködtek. Több barlang nyilásánál a tűzhely és csontmaradván/ok, a temetés módja arra engednek következtetni, hogy a túlvilági lét reménye vezette az ősrégi embereket is a temetéseknél. Minthogy az imént vázolt idő ős embereinek kőeszközei és fegyverei, mint a balták, vésők, kalapácsok durvák és csiszolatlanok, azért e kort a régészek a csiszolatlan k'ó-korszakának vagy régi, görögösen palaeolith korszaknak nevezik. Ezen időből régiségtárunk nem dicsekedhetik maradványokkal, talán azért, mert ekkor még nem jutottak el vidékünkre az emberek. Hosszú idő múlhatott el addig, míg következett az újabb kő-korszak, melynek emlékei a régiségtárunkban nagy számmal levő zúzó, metsző és repesztő eszközök. Dr. Lipp felfedezése szerint a Horváth féle téglavetőben világos nyomai mutatkoztak a műhelyeknek, hol ily eszközök nagyobb mennyiségben készülhettek, s valószinüleg innen terjedtek el más vidékekre is. Ezen kő2