Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

LIPP Vilmos: Vasmegyei régiségtár

— II — ékalaku kelt. A kelt, bár rendeltetését illetőleg minden kétséget kizáró adatunk nincs is, egész valóját tekintve" nem lehetett egyébb, mint fegyver. A fegyverkezés kérdése minden korban élénken foglalkoztatta az emberiséget. A védelmi szerek nélkül teremtett ember egyenesen rá volt utalva arra, hogy oly eszközök kitalálásán törje az eszét, melyek képesítik őt arra, hogy minden ellenséges támadást, a vad állatét, a melynek a teremtő a hiányzó ész helyett természetes védelmi eszközöket adott, ép úgy, mint a rosszakaratú embertársáét sikeresen visszaverhesse. A fegyver, mely eleinte csak az ellenség megsemmisítésére szolgált, később a mívelődés egyik leghatalmasabb emeltyűjévé és megvédőjévé lett. A mesterségesen készített legegyszerűbb fegyverekről, a kőfegyverekről, már szólottam. A kelt és vele együtt a többi bronzfegyver is, már egy sokkal előrehaladottabb kultura terméke; a bronzkulturáé, mint ma szeretik nevezni, a mivel azonban koránsem akarom azt mondani vagy értetni, hogy abban a korban a vas használata ismeretlen volt volna, hanem hogy az eszközök és fegyverek, még a metsző fegyverek készítésére is, sokkal inkább használták a bronzot, mint a vasat. Hisz a Louvre assyriai osztályában létező ékek, kampók és kovácsolt vastárgyak eléggé bizonyítják, hogy az assyrok már a Kr. e. Vl-ik században ép úgy ismerték a vasat mint az egyptomiak. Az Iliás és Odyssea harmincz helyen igazolja, hogy a görögök előtt Homéros idejében körülbelül ezer évvel Kr. e. a vas „ez a nehezen idomítható fém" szintén nem volt ismeretlen. A keltnek nevezett bronzfegyver általános európai elterjedésnek örvend és ép úgy lehet germán vagy illyr, mint kelta készítmény, a mennyiben közép Európában mind a három népcsalád tagjai közösen foglaltak helyet, vagy egymást váltották föl. Fontosabb ennél annak a kezelésének megvitatása : a fegyverek melyik neméhez kell soroznunk a keltet, jobban mondva : minő nevet