Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

LIPP Vilmos: Vasmegyei régiségtár

— 9 — adjunk a gyermeknek ? — mert e tekintetben elágozók a vélemények. Vannak, kik a keltet a framea, hajítódárda csúcsának, és vannak, kik framea-végnek tartják ; mások baltának, hajítóbárdnak, vagy olyas fokosféle fegyver részének mondják. Egyéni nézetem szerint a felsorolt fegyverek mindegyike lehetett, ha ugyan alaki különbségei szerint osztályozzuk. Ha áll ez az elv, hogy a legegyszerűbb alakítás egyúttal a legrégibb is, úgy bizonnyára az át nem fúrt kőbaltákat másoló keltek a legrégiebbek. Széles élben végződő ékek. Az ék csúcsa egyenesre lemetszett, melyen az ütéseknek semmi nyoma. Ezt a kezdetleges alakot még eddig másutt nem találtam, mint a fenéki Balatonpart iszapjában; itt azonban gyakori, minden évben kerül néhány felszínre. A mi a legcsodálatosabb, az, hogy ez a legegyszerűbb kelt kizárólagosan csak kétféle fémből létezik itt, t. i. vörös rézből és vasból, (i. 2.) Rendeltetése alig lehetett más, mint kőmintájáé : fanyélbe csíptetett balta, nem ugyan mint eszköz, hanem mint fegyver. Mindkét fajtából több példánynyal rendelkezünk; az ábrázolt rézkelt magassága 8, élszélessége 4, a vaskelt magassága 1 1 V2» élszélessége 4 cm. A következő három kelt szintén a fenéki iszapból való. A 3. számú réz, a másik kettő bronz. Az ékalak mind a háromnál csak gyöngén jelentkezik, éleik egyenes metszésű, felső végüknél csak kevéssel szélesebbek, alakjuk nyújtott, testük a középen megvastagodó, ennélfogva a fölül alul kiugró karima a penge két lápjának mintegy csatorna alakot kölcsönöz. Kétségtelen, hogy a kiugró karima a fanyél befogadására szolgált, és így ezek a keltek is valami vágó fegyverek lehettek. A 3. számúnak magassága 10

1 2, élszélessége 3 a 4- számúnak magassága 13, élszélessége 4, az 5. számúnak pedig magassága 1572» élszélessége 3 cm. Az átmenet a sima keltről a szárnyas keltre, paalstabra, melynek bár még nagyon kezdetleges nyomai már a 3. 4. és 5-ik számú kelteken is jelentkeznek, 3,