Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd

- 48 mondok, melyek jelentékteleneknek látszanak, de mégis jellemzők. Görögországban a rabszolgák megtartották nevüket, mig Rómában mással cserélték fel. Vagy a közhasználatú rabszolganeveket adták nekik, mint : Dromo, Parmeno, Sanga stb., vagy mythologiai neveket választottak számukra: Achilles, Pollux, Castor stb., vagy hazájukról nevezték el: Geta, Syrus, Phrygia, Dorus és így tovább. Tehát egyéniségök elvesztette jogát és csak az ország, mely bőven szolgáltatta a rabszolgákat, jött tekintetbe. Az is túlságos követelés, hogy valaki megváljék attól a névtől, melynek hangzásához bölcsőjétől fogva szokott. Fiú: De, atyám, te csaknem naponkint örömmel szoktad felolvasni az újságból a névváltoztatásokat. Apa : Ez, fiam, nálunk örvendetes jelenség. Nem erőszak okozza ezt, hanem az illető emberek maguk folyamodnak a kormányhoz, hogy engedje meg nekik az idegen hangzású nevöknek magyarral való felcserélését. Ők a régi megszokott nevöket áldozatul adják azon hazafias gondolkodásukért, hogy, ha már magyar állampolgárok, nevök is jelezze magyarságukat. Fiú: Jó, hogy engem Vadász Aladárnak hívnak, mert ha idegen hangzású volna nevem, bizony még én is folyamodnám Apa: (folytatja tovább elbeszélését) Görögországban kevésbé volt nyomasztó a rabszolgák helyzete, mint Rómában, azaz Spárta kivételével, a melyben sok tekintetben nyomorúságos állapotok voltak. Itt a helótáknak nevezett szegény rabszolgákra csak úgy tartottak vadászatot, mint nálunk a vadállatokra, mihelyest számuk az aránylag kevés szabad emberrel szemben túlságosan felszaporodott. Spárta kivételével azonban Görögország többi részében a rabszolgák sorsa jelentékenyen kedvezőbb volt, mint Rómában. Ámbár szigorú testi fenyítéseknek, mint korbácsütéseknek, békóviselésnek kisebb vétségekért is ki voltak téve, de mégsem állottak egészen védtelenül ; mert a túlságos bántalmazásoktól vala-