Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd

— II — Most következik a második osztály, a melybe közönségesebb emberek tartoztak: a portás, inasok, szobaleányok, a névbejelentők (nomenclatores). Fiú : Kik voltak ez utóbbiak ? Apa : Az előkelő rómaik a köztársaság idejében jól tudták, hogy, ha tisztségeket akarnak elnyerni, a nép kegyét nem fitymálhatják, mivel a tisztviselőket a népgyüléiek választották. Ennélfogva, ha különben még oly büszkék voltak is, a legközönségesebb emberrel is barátságosaknak kellett lenniök, s azért őt a találkozásnál rendesen nevén szólították. Hogy tehát ilyféle alkalmakkor a szemközt jövőket megismerjék, maguk körül jó emlékezőtehetséggel biró embereket tartottak, a kik legalább a fél városnak nevét tudták és uroknak a járó - kelők neveit megsúgták (nomenclatores). Fiú: Hát az nem történhetetett meg, hogy nem jutott eszébe az igazi név, azután helyébe a másét mondotta ? Apa: Ez is előfordulhatott, hanem az, ki nem az igazi nevén szólíttatott, nem neheztelhetett ezért, mert a tévedés a nomenclatort illete. De térjünk most vissza a rabszolgák úrához. Ha az úr, vagy felesége sétára ment, a kisérő inasok (pedisequi) egész serege követte őket, a kikhez az úr után még a cliensek csapata is szegődött. Fiú : Ezek is a rabszolgák voltak ? Apa : Legkevésbé sem ; ezeket mi legtalálóbban magyarul párthíveknek nevezhetnők, a kikről majd más alkalommal fogok szólani. Azonkivül voltak a gyaloghintók hordozói (lecticarii), legtöbbnyire vörös egyenruhában, továbbá, kik az utc/ákon a tömeg között urok kiséretének helyet csináltak (anteambulones). Az utazó kocsi előtt lovas szolgák szoktak előre nyargalni, hogy a különböző állomásokon a lovak villásáról gondoskodjanak. A kisérő szolgák közé kell még számitanunk a fürdőszolgákat is, a kik a fürdőkészletet és a törülközőket vitték urok után.