Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd

— II — Azonban még most sem jutottunk a végére. Most következnek még az öltözékkel és piperével elfoglalt szolgák: a szabók (vestifici), ruhatárosok (vestiarii), borbélyok (tonsores), hasonlóképen hölgyek részére a szabónők (vestipicae), arczfestők (cosmetae), hajfonók (ornatrices) stb. Végül a konyhacselédségből csak néhányat említünk: a sütőket (pistores), szakácsokat (coqui), czukrászokat (dulciarii), a kalbásztöltőket (fartores) és az asztalszolgákat (triclinarii), a kik az étkezésnél felszolgáltak. A rabszolgák harmadik osztályába azok tartoztak, a kik a ház körül közönségesebb munkákkal voltak elfoglalva. Felesleges ezeket külön-külön felsorolni, miután kimutattam már, hogy miképen lehetett oly sok embert foglalkoztatni. Ha nem ezt tartottam volna szem előtt, bizonnyára nem gyötörtelek volna, fiam, a hosszú sorozattal. Fiú : Óh nem, atyám ! Ez éppen jó volt arra, hogy tiszta képem legyen a dologról. De nem említetted a rabszolgák negyedik osztályát is. Milyenek voltak ezek ? Apa: Olyan rabszolgák voltak ezek többnyire, a kik valami vétséget követtek el, vagy meg akartak szökni, s azért piszkosabb munkára kárhoztattak és nagyobb részben bilincsben tartattak. Közöttük természetesen voltak a többi három osztályból is. Semmirekelőknek lehetne őket magyarul nevezni. A rabszolgákkal való bánásmód osztályaik szerint különböző volt. A régibb időben, a midőn Rómában még az egyszerűség uralkodott, a szolgák az urasággal együtt étkeztek az atrium-nak nevezett nagyteremben, de mégis azon különbséggel, hogy míg az úr az asztal mellett balkarjára támaszkodva pamlagon feküdt, a szol gák padokon ültek. A későbbi időben a fényűzéssel azon gondolkodás kapott lábra, hogy egészen feltűnő dolognak tartották, ha egy római annyira leereszkedett, hogy rabszolgáival étkezett. Ezen körülmények között általában naponkint, vagy hónaponkint külön-külön kapták