Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd

— II — sem törlesztette le adósságát, rabszolga lett, azonban az ilyent külföldre szokták vinni, mert Rómában a római ember nem lehetett egy másiknak szolgája. A mi a rabszolgáknak foglalkozásuk szerint való felosztását illeti, városi és mezei családba (familia) osztották. Fiú : Jól értettem: családba? Apa : Igen, ez szép elnevezés volt. A római a rabszolgáit családjához számította, nem csupán a feleségére és gyermekeire való tekintetből neveztetett családapának (páter familias), hanem rabszolgáival (pueri, famuli) szemben is. Eltekintve az imént említett felosztástól, négy osztályát különböztetjük meg a római rabszolgáknak: i.A felsőbb rendűek (ordinarii); 2. a közönségesek (vulgares); 3. mindenesek (mediastini); 4. hasznavehetetlenek (qualescunque). Most felelek, fiam, azon kérdésedre, kogy miképen lehetett oly sok szolgát foglalkoztatni. Az első osztályba számították : az udvarmestert (procurator), ki a házvezetésről gondoskodott, továbbá a majorost (villicus), a számvevőt (actor), a pénztárost (dispensator), az építészt (architectus) munkásaival (tectores) és a festőkkel (pictores), a kézműveseket (fabri), szobrászokat (statuarii), mükertészeket (topiarii), a vízvezetékek felügyelőit (aquarii), a házirend felügyelőit (silentiarii), azonkívül a zenészeket (symphoniaci), mimelőket (mimi), a tánczosnőket (saltatrices), a bajvívókat (gladiatores), végül az udvari bohóczokai (fatui, fatuae), valamint a törpéket (nani, nanae). Most már, fiam, csak eloszlott a kétséged? De voltak még irodalmilag müveit és tudós emberek is, mint: az orvos segédeivel, a sebészszel, szem- és fogorvossal együtt (medici). Ámbár a nagy közönség számára egy egész sereg orvos volt Rómában, az előkelő rómainak büszkesége nem engedte, hogy ő azokat vegye igénybe. Voltak ezenkívül könyvmásolók (librarii), írnokok (scribae), levélhordók (tabellarii); továbbá felolvasók (lectores), nevelők, tanítók (paedagogi).