Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886
LIPP Vilmos: Vasmegyei régiségtár
— II — ezek voltak a megrendelésre dolgozó városi szabók, vásármivesekre, vagyis azok, kik leginkább parasztruha készítésével foglalkoztak, és szürmivesekre, ezek a még most is, bár nagyon is megfogyott számban létező szür-szabók. Az itt közlött czéh-levelet, ezüst poharat, ládát többféle irománynyal, és a nagy festett korsót a szürszabók őrizték meg végig, azoknak utolsó czéhmesterétől, Matics Imre úrtól vettük meg a poharat ezüst értékéért, és ugyanattól kapta régiségtárunk a többi felsorolt tárgyakat is. A czéhpohár (24.) 14 cm. magas, szájának átmérője 10, talpáé 5 V 2 cm. A felső perem alatt igen Ízlésesen vésett levéldisz fut körül, ehhez csatlakozik a körirat; EN KANISAI GYOERGY ES NAGY BALAS SZOMBATHELYI SZABÓ CHE MESTERI CSINALTATAK EZ POHARAT CHE SZAMARA. — A pohár oldalán két idomtalan vésetü szabót látunk nagy ollókkal a kezükben. Ez minden bizonynyal czigánymunka, mert sem a körülfutó levéldiszszel, sem a pohár benső fenekén látható vésette!, levélkoszorúban nyitott olló 1642. évszámmal nem egyeztethető össze. (25.) A czéhlevél mindjárt első czikkében megemlíti azt, a mit különben a Szombathelyre vonatkozó sokkal régibb királyi és püspöki kiváltság és szabadalomlevelek sohasem feléjtenek ki, hogy Szombathely, — levelünk szava-i szerint — „ez az nyomorult hely" volt Sz. Márton püspök hazája, születési helye. Ez a szakadatlanul fenmaradt ősrégi hitre és hagyományra utal, a melyet hiába kiván Győr-Szt-Márton magának, vagy Bakony-Szombathelynek vindicálni. Föl sem tehető a győri püspökökről, hogy azt a vármegyét, me 1ynek örökös főispánjai voltak, hol székhelyök állott, ettől a dicsőségtől megfosztották volna az akkoriban nagyon is jelentéktelen Szombathely kedvéért, a hol csak hébe-hóba fordultak msg, ha ők ezt az ősi hagyományt alaposan megtámadhatónak tartották volna. — A mi a „nyomorult" je!zőt illeti, a melylyel okmányunk Szombathelyt megtiszteli, azt koránsem lehet becsmérőleg alkalmazottnak tekinteni. Az semmi más ?
