Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

LIPP Vilmos: Vasmegyei régiségtár

mint fájós érzet kifejezése mindazon csapások és bajok miatt, melyeket a városnak a XVI-ik században és a XVII. elején el kellett szenvednie. Erre vonatkozik a levél ama rendelkezése is, hogy a mesterlegények az úrnapi körmeneten fegyveres kézzel kellett megjelenniök, a mi bizonyítja, hogy szükség esetén, a város és vár megvédésében nemcsak a tüt és ollót, hanem a kardot is kellett forgatniok, és hogy az akkori szabólegények erőteljesebb nemzedék gyermekei voltak mint a maiak. Mily egészséges társadalmi nézetei voltak a szabóczéheknek család és becsületesség dolgában, arról a levél több czikkelye tanúskodik. így, ha nőtlen férfi annak rendje és módja szerint a mesterek közé felvétetett, egy év leforgása alatt tartozott megnősülni, különben nem tűrték meg a mesterek a czéhben maguk között. Ha pedig valamely mester elhalálozása után fiatal özvegy vagy felnőtt leányárva maradt vissza, a czéh a maga körében gondoskodott azok illő férjhez adásáról. Ha pedig az özvegy férjhez menni nem akart, bizonyos megszorításokkal férje mesterségét tovább folytathatta. A czéhlevél rendelkezése a legnagyobb büntetéssel, a czéhből való kizárással, a mi egyértelmű a mesterség elvesztésével, vagyis a kenyérkeresettől való megfosztással, azokat sújtja, kik vagy a rájuk bizott posztóból ellopnak valamit, vagy a kik avatatlan posztóból készitik áruikat. Az első esetben a lopás, a másikban a csalás vétsége forogván fenn, azok, kik ebben bűnösöknek találtattak, nemcsak hogy kényszerítve voltak más keresetmódhoz fordúlni, hanem azonfelül még az okozott kárt is megtéríteni tartoztak. A czéhkönyvben levő följegyzések szerint ez a legszigorúbb büntetés a czéhlevél keltétől számított egy egész század alatt összesen csak három szabón hajtatott végre. — A czéhlevél többi pontjai oly világosak, hogy azokhoz magyarázat nem kell. És evvel be is fejezem ismertetésemet. Dr. Lipp Vilmos.