Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

— II — Szabó Irr.re püspöknek, kinek morális támogatása, befolyása és mindenkor hő buzdítása nagyban könnyité meg e sorok Írójának munkáját, ki is az ő és az egyleti tagok elvszilárd támogatása nélkül semmire sem mehetett volna. És hogy a régiségtár olyanná lett, mint a milyen ma, az a legfényesebb tanúbizonysága annak, hogy az eszményi czélokért való lelkesedés a magyar fajban még mindig él, és élni is fog, bármennyire is iparkodott azt egy időben a napi sajtó és olcsó irodalom elnyomni, elfojtani. A vasmegyei régiségtár az idén fennállása tizenharmadik évébe lépett. Nem nagy idő ugyan magában véve, de ha tekintjük állapotát és összehasonlitjuk vele a hozzá legközelebbi muzeumot, a már több mint hatvanéves fenállású és országos jellegű, országosan fenntartott gráczi Johanneumot, régiségtárunk tizenhárom éve bizton bátran fölér egy századdal. Elhatároztam tehát, hogy régiségtárunk tárgyait az egyleti évi jelentésekben csoportonkint szóval és képekben fogom bemutatni, nem időrendi sorban, hanem tekintettel egyleti tagjainkra, kik szivesebben veszik a változatosságot, több időszakból egy-egy kiválóbb csoportot ismertetve. Egyletünk anyagi körülményei nem engedik meg még igy sem a teljességet, vagyis hogy minden csoport egyes darabját rajzban mutathassam be olvasóimnak, iparkodni fogok mindazonáltal, hogy a csoportok legkiválóbb képviselőinek hü rajzai után olvasóim a többiről is tiszta fogalmat alkothassanak maguknak. A csoportok szóbeli ismertetésénél fő gondom lesz a népszerű és könnyen megérthető tárgyalás — hisz e tekintetben már régen ismernek egyleti tagtársaim, — és ennélfogva minden merész theoriától, minden czélra nem vezető szőrszálhasogtatástól őrizkedni fogok. Elvégre is a tudomány népszerűsítése egyértelmű a felvilágosodottság terjesztésével és ha olvasóink fogalmai ismertetéseim folytán csak egyik másik dologra nézve tisztultak is, munkám kárba nem veszett.