Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

— II — Őskori emlékek. A vasmegyei régiségtár gyűjtése a római tárgyaknál nem állapodott meg, természeténél és nevénél fogva nem is állapodhatott meg. Felölelte az mindazt, a mi régészeti és történelmi becscsel birt. A felébredt közérdekeltség nemcsak római, hanem a római kort megelőző és követő korszakok emlékeit is hordott össze régiségtárunkba világos jeléül annak, hogy azt nem annyira egy bizonyos korszak kizárólagos, hanem a város és megye egész múltjának tárházává kivánta tenni. Egyletünk, jól felfogott érdekében, ezt az örvendetes mozgalmat minden irányban fokozni és fejleszteni iparkodott, így aztán csakhamar az emberi művelődés és a politikai történet legrégibb stádiumaitól le egész az újkor kezdetéig többféle emlékcsoportra tett szert, melyek a bennök rejlő tudományos értéküknél fogva méltán megérdemlik, hogy velők körülményesebben foglalkozzam. így vannak mindenekelőtt az őskori emlékek. Mielőtt azonban ezek tárgyalásába bocsátkoznám, szükségesnek tartom röviden részletezni, mit értek én az őskor alatt és milyen álláspontot foglalok el az őskori emlékekkel szemben. Az őskor leginkább azonosíttatik az úgy nevezett történelemelőtti idővel, vagyis avval az idővel, melyről irott emlékeink nincsenek, és a melyről, illetve az abban élt emberiségről csak ama emlékek után alkothatunk magunknak fogalmakat, melyeket az anyaföld méhe számunkra megőrzött. Ez az azonosítás azonban csak relative helyes, mert számtalan emlék akad, melynek készitőiről, egykori használóiról a történelem mélyen hallgat, de a mely emlékek maguk, valamint azok lelőhelyei kényszeritőleg oly korra és oly tartományra vallanak, melyet a történetirás más tekintetben eléggé ismer és ismertet. Ilyenek például a keszthelyi sirmezők leletei. A Kr. u IV. század végéről valók, a római közigazgatás alatt álló Pannoniában találtattak, és mégis azt a