Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

— II — mező egyik férfi sírjában vas, bronz és ezüst tárgyak között egy csiszolt Serpentin kőbaltát találtam. Van még három különleges kőtárgy, egy kisebb és egy nagyobb láb és egy könyök fehér mészkőből, melyeket durva esetlen alakjuknál fogva szintén az őskor kőtárgyai közé soroltam, de a melyek helyes megítéléséhez minden csak némileg is megbízható támpont hiányzik. Hogy ezek a tárgyak azok, a miknek mondottam, az kétségtelennek látszik. A lábak voltaképen csak kinagyolt és kicsiszolt lábfejet és a lábszárt a bokáig mutatják, a lábujjak még csak körvonalozva sincsenek rajtuk. Ez kölcsönzi nekik azt a barbár jelleget, mely miatt őket őskoriaknak tartom. Rendeltetésüket illetőleg csak azt a szerény magán véleményt merem koczkáztatni, hogy talán fogadmányi ajándékok lehettek, nagyon is hasonlítanak ama ezüst és viasz lábakhoz, melyeket ma igen sok búcsújáró helyen fölaggatva látunk. b) Bronztárgyak. Az őskori bronztárgyak szép számmal vannak régiségtárunkban képviselve A kőtárgyaknál minden esetre érdekesebbek, mert, mig amazok az uton útfélén heverő anyagnak fegyverré, ritka esetben kezdetleges eszközzé való átidomitását, e szerint földhöz tapadt szegénységet árulnak el, ezeknek készítési módja már az iparnak bizonyos fokára, czifrázata

;k és tetszetős kiállításuk némileg már fejlődő müizlésre, tehát aránylag jobbmódu ságra vall, a mi nem zárja ki azt, ho^y mindkét fajtát egy és ugyanazon nép használhatta. Őskori bronzfegyverek, eszközök és ékszerek nemcsak megyénk területén, hanem egész Magyarországon bőven fordulnak elő, hol szórványosan, hol tömegesen, a mi bizonyítja, hogy a Kárpátok alatti és a négy folyó közti föld nem volt lakatlan pusztaság a Krisztus előtti századokban. De hogy a kelta, germán és illyr népek, mely törzsének tulajdonítsuk az egyes leleteket, aligha képes valaki meghatározni, már annál a körülménynél fogva sem, mert