Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

— II — ezek a bronztárgyak országszerte egymáshoz többé kevésbé hasonlók. Jelen ismertetésem tárgyául egy egész leletet vettem föl, melyet Simonytornyán szőlőforgatás alkalmával ástak ki, és a melyet Varró Paulin tagtársunk ajándékozott régiségtárunknak. Ide tartoznak még az alább a római emlékek tárgyalásánál előforduló fenéki őskori tárgyak is. A simonytornyai lelet körülményeit nem ismerem, maga az adományozó sem tudott erről nekem fölvilágosítást adni, mert, a mikor ő a szt -ferencziek ottani társházának kormányzatát átvette, a lelet már néhány év óta a ház könyvtárában hevert. De tekintve a tárgyakat, biztonsággal merem állítani, hogy az egész nem is lehet más, mint sirlelet legalább is két urnából. A lelet apró agyagedények és bronz ékszerekből áll, ezek pedig rendesen sirmellékletek szoktak. Az időszámításunkat megelőző két három században egészen a Kr. u. harmadik századig, szórványosan még tovább is az általános temetkezési mód a hulla elégetése és a hamvaknak nagy fazekakban vagyis urnákban való eltakaríttatása volt. A hamu között az elhunytnak ékszerei nem ritkán fegyverei is fellelhetők ; a hamuveder körül többnyire, habár nem is mindig, apróbb edények voltak elhelyezve. Ilyen edénykét négyet mutat fel leletünk, ezek közül három, tekintve anyagukat egy, a negyedik talán egy másik urnához tartozott. Azt is ki merem mondani habozás nélkül, hogy ez az egy vagy két urna női hamvakat rejtett magában. Edényeink közül a legdíszesebb egy föltünőleg könynyü, tekete agyagból, csaknem művészi ízléssel párosult kivitelű füles csésze, (i.) Magassága 6, felső átmérője 10, talapátmérője 4. cm. 2. cm. széles pereme kihajlik, ezalatt pedig a csésze teste 10. cm. átmérőig kidomborodik, azután pedig a talap felé egyenletesen keskenyedik A perem széle reczézett, a nyak körül két kimélyített széles szalag fut egész a most már csonka fü-