Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

— II — népet vagy törzset, mely azt a sok ékszert hordotta és használta, a történelem egy szóval sem említi. Ez csak azt bizonyítja, hogy az egykorú történelem nem terjeszkedett ki minden részletre, a mi épenséggel nem egy jelentményü avval, hogy a mit nem említ, vagy a mit nem tartott elég fontosnak a feljegyzésre, az egyúttal történelemelötti is. De maga az elnevezés : őskor is nagyon relativ fogalom. Az térben is, időben is változó. Ázsia és Egyptom ebben évezredekkel előzte meg Európát, Európában pedig a dél és éjszakot. A közép európai egyes tartományok úgy és akkor bontakoznak ki az őskorból, a hogy és a mikor a görög-római civilisatio mindinkább terjedő hatalmi körébe vagy belejutnak, vagy avval hol lazább, hol szorosabb összeköttetésbe lépnek. E szerint tehát az egész Dunántúl őskora alatt azokat a századokat értem, melyek itt a római foglalást megelőzték, és a mely kor végpontját körülbelől időszámításunk első felére tehetjük. Későbbi történelmi feljegyzésekből csak annyit tudunk, hogy a Dunántúlt a római foglalást megelőzött korszakban, tehát ennek a vidéknek őskorában több kelta törzs, mint a bojok, araviskok és azalok, valamint germánok és illyr pannonok lakták A Dunántúl déli és közép részeiben valószínűleg ez utóbbiak voltak túlsúlyban, valamint kezdetben bizonyosan a felső részekben is, a honnan a kelták és germánok által csak később szorithatták ki őket, mert különben nem volna érthető, mi okból nyerhette az egész tartomány a felső Dunától kezdve a Száváig Pannónia nevét. Több helyütt olvastam már ama nézetem szerint nagyon is alaptalan nézetet, hogy a pannonok a nagy szláv népcsaládhoz tartoztak volna. A későbbi római történelem, valamint egyes római föliratok, de meg a leletek is ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy a pannonok az illyr népcsalád egyik, még pedig az az ága volt, mely legmesszebbre nyomult előre éjszaknyugati irányban. Az illyrek pedig ép