Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

6 — úgy nem voltak szlávok, mint a hogy a ma még élő maradékaik, az albánok, nem azok. Ezeknek a népeknek kell tehát betudnunk mindama emlékeket, melyek alakjuk, anyaguk és készülési módjuk után itélve a római korszakot megelőzik. A ma még sok és tekintélyes pártolókat élvező azon elméletnek, mely az őskort három különvált időszakra osztja, t. i. kő,- bronz- és vaskorra, én nem vagyok hive, miért, miért sem azt feszegetni nem akarom, nehogy ismét némely tudós olympiai haragját árva fejemre zúdítsam. Ez különben sem vezetne czélhoz, mert az ellentétek ez idő szerint még oly élesek, hogy egyikünk sem fogja a másikát nézetének helyes vagy helytelen voltáról meggyőzhetni. a) Kőtárgyak. Szólok mindazonáltal először is a kőtárgyakról ; nem mintha azokat a legrégibb emberi készítményeknek tartanám, hanem mert az őskor emlékei között a legegyszerűbbek. Az átfúrt vagy nem átfúrt kőbalták és vésőfélék, továbbá az átfúrt buzogánygombok Skandináviától kezdve le egész Schliemann Ilionáig alakra nézve oly családi hasonlatosságot mutatnak, mintha valamenynyit egy és ugyanazon nép készitette volna Hogy a gomb az efféle készítményeken az, a mi az ökölre szorított kéz a kar végén, azt úgy hiszem az emberiség azóta tudta, ismerte, mióta létezik, mert a mióta létezik, azóta verekedik is ; a balta, kalapács és vésőfélékhez pedig a természetben is számtalanszor előforduló ék alak szolgáltatta a mintát nemcsak a kő, hanem a vaseszközök készítésénél is. Régiségtárunkban emberi kéz által előállított hol durvábban, hol finomabban kicsiszolt kőeszköz van 82 darab; ezek lelőhelyeik szerint következőkép oszlanak el : Szombathely területére esik 36, Vasmegye többi részeire 20, Zalamegyének Vasmegyével szomszédos területére 18, 8 pedig más más megyékre. A szombathelyi