Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

LIPP Vilmos: Két renaissancekori tárgy a régiségtárunkból

lyeg van ütve. A legalsó mezőt mindkét oldalon vastag aranyozással előállított képek foglalják el. Az erős aczél kézvéd, melynek karjai a penge felé előre hajlanak, középen 003 széles, egész hossza o'i85, a két csúcs egymástól o"i4-re esik. A kézvéd oldallapjai bevésett és aranyozott levél — és indadiszt mutatnak. A két elefántcsont lemezből álló fogantyú két nagyobb és két kisebb áttört műves, lapos, kerek aranyozott rézgombbal van a gerinczhez erősítve. A fogantyú patkóives felső o-o6 széles végét aranyozott rézkeret foglalja be, melynek két oldalán bevésett levél, hátán öntött levél és virágdísz foglal helyet. A markolat gerinczén két oldalt felirat létezik és pedig az egyik oldalán : NVNQVAM POTEST NON a másikon : ESSE VIRTVTI LOCO. A pengét illetőleg a csúcs felé való legfölső mezőben semmi díszítés sincsen. A középső mező alját széles arabesk tölti el, mely vonalkeret között a középső vércsatornában egészen a felső keresztgerinczig húzódik. Az alsó mező az egyik oldalon kettős aranyozott vonalkeretben Páris ítéletét ábrázoló képet tartalmaz. A meztelen Páris balról sziklán ül egy fa alatt, jobbjában az almát, baljában pedig pásztorbotot tart. Jobbról közeledik feléje egymás mögött a három istennő, a háttérben lombos fa, jobbról napsugarak látszanak. Legelői jár Junó, fején apró szárnyakkal, jobbját követelőleg nyújtja az alma felé, baljával nagyon is kurta ruháját tartja. Mögötte áll Venus egészen meztelenül, balját mellére hajtja mintha csak azt mondaná : „az almát én kapom meg," a melyre epekedve néz. Leghátul a szintén meztelen Minerva, jobbjával leemeli sisakját, hogy Páris megítélhesse szépségét, balján paizs lóg. A meglehetős elevenségü kép az istennők mohó vágyát és Páris habozását elég élénken tünteti fel. A másik oldal hasonló keretben Mucius Scaevola