Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884
BURÁNY Gergely: A római építészet befolyása a keresztény templomépítészetre
20 gek, melyek által az egyén kitűnt, mindenek előtt az állami életnek szegődtek szolgálatába, a mely praktikusan minden rendelkezésére álló eszközt hatalma fejlesztésére használt fel. Az egyénnek ily értelemben vett függősége és az állami centralisatióra való törekvése magyarázza meg a rómaiaknak az idegen erkölcsök és szokások iránti simulékonyságát, rendkívüli türelmességöket az idegen vallásokkal szemben (a keresztényt kivéve), de éppen oly világosan tűnik ki ezen gondolkodásmódjuk a művészetben is, mely a népjellemnek leghívebb tükre. A művészetet is olyan eszköznek tartották a rómaiak, a mely alkotásaival nagyon alkalmas az állam dicsőítésére ; azonban a szépet feltalálni, annak megfelelő alakot adni a gyakorlati életre született rómaiak nem tudtak, hanem erre alkalmas embereik voltak a meghódított népek között. Innen van, hogy azon művészek, kiket a császárok korából ismerünk, legtöbbnyire görög nevüek. A római művészeti alkotások között az építészetiek a legkiválóbbak és legszámosabbak. Azonban itt is hiába keresünk önálló és ideális alkotást, mivel a rómaiak e téren is csak hódítók. Eléggé jellemzi ezt a római templom. Nem egyébb az mint az ó-itáliai, etrusk maradványok és a görög mintaképek vegyüléke. A mi az összeállításban a sajátjuk, az a fényűzésben való kedvtelésök és gyakorlatias gondolkodásuk számlájára írandó. Míg a görög építészet a templomok és színházakban mutatá be legnagyszerűbb alkotásait, addig a római kiválóan a paloták, fürdők, circusok, közhasznú építkezéseiben : a vízvezetékek, alagutak, hidak és országutakban, melyek a várost a világuralommal összeköték. Mindezen müveikben az igazi szép, az eszményi háttérbe szorul. Nem lehet itt szó a görög építészet szigorú törvényszerűségéről, hol a szerkezet és díszítés egymást kölcsönösen feltételezik. A gazdagság és roppant terjedelem, a megjelenés tömött ereje ismertető jelei a római építészetnek.
