Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

LIPP Vilmos: Keszthely és vidéke múltjából

12 hanem átlag már az átmeneti román styl termékei. A \ helyébe lépett csúcsives, vagyis gót styl maradványai a mi vidékünkön sem hiányoznak, bár monumentális jellegüeknek épen nem mondhatók. Egyszerű kis falusi templomocskák biz azok, jelenleg, mint a karmacsi, szántói és zsidi plébániatemplomok, agyonrestaurált alakban. A legnagyobb, és ami az építkezési részt illeti, még legjobb állapotban levő ilyféle emlék a keszthelyi plébánia, a volt franciskánus zárdatemplom. Külsejéről nem szólhatunk semmit, időbarnitott támpillérei a déli oldalon és a szentély délkeleti részén a maguk eredetiségében még megvannak, közöttük láthatók a magas csúcsives ablakok, egyike másika még a régi béllettel ; a szentély ablakai közül a legnagyobb középső egészen, a két oldalablak pedig csaknem félig be van falazva. A homlokzatot erősitő két hatalmas szeglettámpillért sikerült néhány év előtt, a mikor a főbejárat elé a mostani esetlen gótizáló tornyot építették, lépcsőzetes semmikké elcsúfítani. A homlokzat hajdani díszét az egyszerű csúcsives ^ főkapu fölötti nagy kerékablak képezte, melynek küllői lóherlevél záradékuak. Az ablak eme bé

1lése bár szigorú egyszerűségű, mégis szép, és épen egyszerű nagyságával imponál Ma ez az ablak ott figurái az uj torony főkapuja fölött és szánakozólag azt látszik kérdezni, hogy hát mit vétett, hogy ily rosz társaságba keverték ? A templom belseje is rigorosus egyszerűséget tanúsít, és egy hajójú. A hajó csillagos boltozatú, a boltozat bordáit a nyolczszög felét mutató félpillérek tartják. A bordák zárkövei közül csak négyen látunk alakos diszt, a többi sima. A szentély falán, a talaptól körülbelül 3 meter magasságban széles párkányzat fut körül, ezen kilencz féloszlop áll ; az ezekkel correspondeáló és a boltozat bordáit tartó oszlopok szép művű baldachinban végződnek, az alsó féloszlopon a baldachin alatt állott szobrocskák ma már nem léteznek. A J-