Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

BUBICS Ede: A kőszegi „Ó ház"

— 71 — rülkerités által biztosított helyiségek értendők. Ezen „al­x te haus" közvetlen szomszédságában elhúzódó, viz által kimosott fahordó útban talált 3gy kőszegi öreg-asszony száraz faszedés alkalmával egy barbar módon utánzott Philippeust (ezüst) mely érem az araviskok vagy bojok által kerülhetett ide, s még a rómaiak ide jötte előtt, kik e tartomány meghóditása alkalmával természete­sen saját pénzöket hozták a forgalomba, mi Augusztus uralkodása alatt 34—34 K. u. történt. Ezen érem szeren­csés véletlen által a piaczi sárba dobástól ^megmenekülve, jelenleg Lehner úrban tiszteli mentőjét. A kelták itteni letelepedését bizonyítják továbbá nyel­vészeti tekintetből a mai napig fennmaradt helynevek p. o. Leuca bizonyos utnosszuság melynek végin nyugodni, etetni szoktak; Apfalterberg Liebing mellett, hegy, me­lyen az istenek tiszteletére vadalmafa virágokat dobáltak a szent tűzbe. Lebenbrun, Lebersbach kelta Lever, levir szóból származik, mely sirhalmot jelent különösen, álta­lában Lcebergnek mondja a köznép mindazon halmokat, melyeket őseik sirok befedésére, vagy isteneik dicsőítésére annyi fáradsággal s kitartással építettek. Ide számítom ^ a zalamegyei Lövőt is, melynek nevét a legrégiebb lakók megyénkben a németek, még néhány tized előtt is Lüvir, levirnek mondták, mely nevét Zala-Lövő azon sirhal­moktól nyerhette, melyek nagy számban az országút mellett léteznek. Hogy a később ide telepedett magyarok Lövirből Lövőt csináltak az egyéb nyelveknél is meg­szokott történni. Lékán túlmenve Kirchschlag szomszédsá­gában találunk egy magas hegy tetején Hollentann nevü helységet, mely helység nevét csakis onnét lehet szár­maztatni. hogy a kelta germánok idejében az ottani feny­ves Holla, vagy Hulda istennőnek, — Wodan után fő­személy •— szentélyét rejtegette, mi miatt azon fenyves hegy Hollentannak neveztetett. Tacitus ezen áldozó helyek­ről G-erm. IX. azt mondja : „deorumque nominibus apellant secretum illud, quod sola reverentia vident " — Ezen idézet nyíltan mondja, hogy e helyek a bálványok ne­veit viselték, s hogy különös hódolattal tekintenek e szent < helyekre, továbbá Hist, IV. mondja „hinc veteránorum cohortium signa, inde depromtae silvis lucisque ferarum imagines, ut cuique genti inire prelium mos est ; s Germ. VII. „effigiesque et signa quaedam detractae lucis in

Next

/
Thumbnails
Contents