Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
DALLOS József: Adalékok az ó-héber dalköltészethez
— 49 — koltabb azon föltevés, hogy ez is egyike -zon számtalan * héber szavaknak, melyek idő folytán egészen kivesztek, hacsak el nem akarnók magunkkal hitetni, hogy e kifejezés irás hiba folytán — a mi ezen esetben kevésbbé valószínű — az e pont alatt tárgyalt flbnft-ból eredt. Hasonló alak áll Zs. 88, 1 ben, csakhogy teljesen kiírva fi^y^ ft ^ (= Macholath szerint énekelni), s melynek az előbbbi csak megkurtított alakja. Kétségtelen, hogy a fenebbi pontokon keresztül tárgyalt kifejezések, mivel mintegy egészet képeznek, egyformán értelmezendők, s sohasem talán a hangszerek, hanem mindig a különféle dallamok megjelelésére szolgáltak. 3 7 Feltéve, hogy e rövid műkifejezések minden dalnak ugy éneklési módját, mint dallamát különösen .jelölték, az ó héber zene e tekintetben a legszorosabban összefügg egyéb régi népekével. Hogy egyes dallamok bizonyos helyeken és iskolákban születtek s fejlődtek ki művésziebben ; hogy a régiek e dallamok legjobbjait összegyüjték s egymás mellett felváltva használták, azt világosan mutatja ^a görög zene történelme ; s miként a görögök öt fő- és tizenöt mellék|hangmódozatot ismertek, 3 8 ugy az arabs zenészek megkülönböztettek ilyen tizenkettőt, 3 9 a héberek tizet vagy tizenkettőt, 4 0 s miként a görögök saját régi dallamaikhoz felvették a lydiait és phrygiait, hasonlóan meghonosíthatta Dávid Israelben a gathäait is, a melyek valószínűleg bizonyos megállapított sorrendben leltek alkalmazást, innét aztán „a nyolczadik" elnevezés történelmi jelentősége. A tizenkettő közül a krónikás (1. 15. 20.) csak kettőt 37 Helytelen némelyek azon állítása, hogy az 5. Zs.-ban álló ni^nSi"! a különben j-^^pj-nak nevezett fuvolya hangszert jelenti; e szavak ugyanis gyökeikben egészen különbözők, és a fuvolya a templomi ének kiséretetil nem is szolgált sohasem Költői és prózai nyelvben egyaránt, ott, hol az ének kísérete hangszer által van kifejezve, az említetteken kívül rendesen ott áll íjj (== val, vei) szócska is. Kivétel a 92. Zs. 4 verse, hol "^J helyett ^a hangszer nevét megelőzőleg ^ szócska van téve. 38 Platón „Állam" cz. m. 3, 9. v. ö. C. 0. Müller „Griech. Literaturgeschichte" I. 275 1. 39 V. ö. Kiesewetter i. m. 38. 1. 40 Petri „Agende" 95. 1.
