Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

DALLOS József: Adalékok az ó-héber dalköltészethez

Nem rgyszer olvastam annak bizonyitását, hogy azon költőknél, kiket joggal mond a történelem legrégiebbeknek, minden muzsa-müvészet (költészet, ének és zene) elválaszthat lanul van egyesülve. A valódi dal születése első pillanatától fogva bárminemű zenei kiséret nélkül nem is gondolható ; a zene minősége nyilván kiérezhető egyikmásik ó héber vers ma már holt tagjából. Az elbeszélő dalnok szintén — legalább verseinek kezdetén és végén — használja a zenei kíséretet.

1 A muzsaművészetek eme szoros kapcsolatából magyarázható meg az, hogy Asaf, Qorach fiai és más férfiak, kik a történelem adatai szerint csak dalnokok, énekesek voltak a szó valódi értelmében, igen sok zsoltár felirataiban ugyanezek szerzőinek is neveztetnek. A múzsa művészetek azonban ideje korán különváltak egymástól. Voltak egyes az ének ós zene iránt fogékonyabb keblüek, kik a költő által kezeikbe adott kö! remények (dalok) felett korlátlanul uralkodván, a dallamokban rejlő zenét elkülönitve ikertestvéreitől, a maguk módja szerint tovább fejlesztették, tökélye bitették. Ily módon, még mindig egy közös czél felé törekvő erők és tehetségek elválása eredményezte a muzsaművészetek elkülönitését, tehát az egyest, s ez által meg volt törve a tovább halad hatás pályája. Hogy ezen elválás a hébereknél már a Dávid el tti időkben megtörtént, Ex 15,20. 21-ben foglalt adatok bizonyitják ; az ős Arabsoknál hasonlóan az ének igen korán külön művészet gyanánt jelenik meg; a dallamosat igen sokszor a dalnokok, nem a költők szerzék, a 1 Az aegyptomi nyilvános elbeszélőknél ez még ma is észlelhető, kik sok tekintetben Dem egyebek a régi Rhapsodoknál. (L. Lane „The modern Egyptians" 1. k. 116. 1.)