Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
KELETI Vincze: Róma őskora és a történelmi kritika
— 30 — vonatkozó adatokat. (Macrob, Natura I. 12, 16.) Az úgynevezett „Fasti Oapitolini," melyek még most is megvannak, ugyan ily nemű gyűjtemény, mely alighanem Augustus idejében keletkezett. VI. „Libri Lintei," melyeket Juno Moneta templomában őriztek. Livius említi IV. 7. 20. 23. Ugy látszik, csak történelmi tartalmúak voltak. Lewis (a fent iv. munkában) azt gyanítja, hogy nagyon rövid idő eseményeit tartalmazták, Mommsen pedig (röm. Glesch. III p. 596.) azt hiszi, hogy Macer koholmányai. A II.—VI. pont alatt felsorolt források meglehetős világot vetnek az első pún háború és a gall pusztítás közti korszakra. Azonban, amint tudjuk, a gall pusztítás alkalmával a legtöbb nyilvános okmány elpusztult (Livius VI. 1. Plutarch. numa c. 1.). Livius különösen a commentarii pontificumról szó, de a többi nyilvános emlék (alia publica monumenta) alatt, melynek elvesztéséről szintén szól, legtermészetesebben az Annales Maximi-t érthetjük. Ámde, ha ez nincs is ugy, az még is áll, a mit mond, hogy t. i. a gall pusztítás előtti történet igen homályos és bizonytalan volt. Ez korántsem lett volna igy, ha csakugyan léteztek volna olyan egyidejű krónikák, melyekben Servius szerint minden szárazon és tengeren, otthon vagy kivül viselt nevezetes dolog fel volt jegyezve. Idézik ugyan az Annaleseket olyan dolgokra nézve, melyek a gall pusztítás előtt történtek (Oic. De rep. I. 16.), sőt egyszer valamely a királyoK alatt töríént eseményre nézve (Dion. IV. 20), azonban biztosan mondhatjuk, hogy ezen Annalesek későbbi id<1k gyártmányai voltak. Ezt egyenesen ki is mondja egy író, kit idéz Plutarch (de tort. Eom. 13.) határozottan erősítvén, hogy az eredeti elveszett év to ig xsktÍxoíc nctössiy. Látjuk ebből, hogy 1) Servius leírása az annalesekről, nem szólhat a királyi annalesekrH, mert consulok nevéről szól, 2) hogy ha nem is vesztek el az annalesek a gall háborúban, akkor sem voltak olyan régiek, hogy kutforrásokul szolgálhattak, még Liviusnak sem. Az eddig emiitett források megbízhatóknak nevezhetők. Meglehet, hogy egyes dolgokra nézve ezek sem mondták meg a valót, mint p. o, a prodigiumoknál, azonban a nép igaznak hitte azt, a mit ott feljegyeztek. Vannak azonban források, melyeket még a régi idők történetirója sem használhatott vizsgálat nélkül. Ilyenek
