Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
KELETI Vincze: Róma őskora és a történelmi kritika
— 31 — VII. A gyászbeszédek. Hogy milyenek voltak, mutatja Polyb. VI. 54. A hagyomány szerint voltak egyes beszédek még a köztársa cág első éveiből, melyek még Augustusig fönn maradtak. Ezen beszédekről Cicero, Brutus 16, 62 mondja, hogy sok hamisat tartalmaztak s többnyire a meghalt személyiségét túlságosan dicsőitették. VIII. Képek alatti feliratok. Tudvalevőleg az atriumban köröskörül a falakon fel voltak függesztve a tisztséget viselt ősök képei, viaszkból kidomborítva és genealógiai rendben vonalok által összekapcsolva. Minden egyes kép alatt a viselt tisztségek, kitűnő haditettek és eff. voltak feljegyezve, ámbár ezen dologban is későbbi időben sok hamisítást követtek el. (Livius VIII. 39, 40.) IX. Költemények. Ezek közöl a legfőbbek Ennius Annalesei és Naevius Bellum Punicumja. Az utóbbi az őskori történetekről csak keveset említett, az előbbi részletesen beszélte el. Kétségkívül való, hogy Ennius első sorban nem akart igaz történetet adni, hanem hogy munkájának czélja a gyönyörködtetés volt, miből következik, hogy sokszor költött dolgokat vegyített az elbeszélés folyamába. Ezen két hőskölteményea kivül voltak még nemzeti dalok, hires emberek dicsőítésére, melyeket ünnepeknél a tibia kísérete mellett énekeltek. 1 Niebuhr ezen énekekből magyarázta mindazt, mita királyok történetében regényesnek és költőinek találunk és tényleg ezeknek nagy befolyásuk leheti tt a későbbi idők történetíróira, azonban Niebuhr azon feltevése, hogy azok egy egész eposkört képeztek volna, mint a Nibelungenének, messze túlmegy a józan coniectufa határain. — A királyok korszaka a közönséges hagyomány szerint kezdődik 753-ban K. e. és 510-ben végződik. Látjuk tehát, hogy ezen korszak legrégibb történetírója körülbelül 300 évvel irt a királyság után s főleg ezen körülmény kelti föl a modern kritikusok skepticismusát. Ebből szükségképen következik, hogy a királyok korszakát illetőleg egy iró sem bir a szemtanú jellegével, tehát minden egyes adatnál, melyet felhoznak a történetírók a királyok korszakát illetőleg vizsgálnunk kell, vájjon honnan meríthette az iró ezen adatot. A forrásokat fönnebb fölsoroltuk és minő1) Cic. Tusc. Disput. I. 2. Brutus 19. 75. Horát. Carm. IV. 15. Val. Max. II. 1. 10.
