Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

— 14 — Emlékünk, mint már mondám, dombormű, relief, vagyis jobban mondva egy nagyobb relief töredéke. A reliefben a kőfaragás a háttérhez van kötve. Szobrok, szorosan a falhoz állítva, reliefszerüen hatnak ; a szabadon álló alakosak tágasabb értelemben bír háttérrel. Általában a háttérnek egész szobroknál csak azonczélja van. hogy a képet tisztán feltüntesse, s ez leginkább történik akkor, ha a szemet a háttér nein foglalkoztatja, a lég sugárzása az alakot nem befolyásolja, pl. a valónál keskenyebbnek nem mutatja, és ha a háttér szine vagy más valamije nem hat zavarólag. Az ily zavart okozó hatások legegyszerűbben fal által távolittatnak el, és szóval annyi tény, hogy az építészet szolgáltatja a szobormüveknek legalkalmasabb hátterét. A relief a festészetre utal át. Az alakítás nem történik különállóan, hanem az alak a síkból emelkedik ki. Minél laposabb ez, annál inkább közeledik a puszta rajzhoz. minél magasabbra domborodnak ki az alakok, annál inkább hatnak testiségök által, azért a rajz mellett még épen ezen testiség tény- és árnyképzése által is. A relief sikon ábrázol valamit, ehhez van kötve és erre hat, a nélkül, hogy azt, mint a festészet, színezés által elnyomja, mint mikor pl. a festészet egy táj, vagy csoport testi látszatát a láttávolság mélyében tükrözi vissza. A relief tehát az alakok sorszerinti egymásutánjára van utalva, láttávlati mélyképzéseket nem tür. Ha az* egyhangúság elkerülése czéljából alakokat egymás mögött is alkot, ezen egymás mögöttinek mégis ugy egymás mellett kell lennie, hogy jelentékeny láttávlati behatás ne jöjjön létre. A relief egy dallam semmi, vagy nagyon is kevés kísérettel, és túllépi kiszabott határait, ha öszhangzatot is akar feltüntetni. Mindazonáltal ezen dallam egyes alakzatainak öszhangzatosan kell egymáshoz hangolva lenniök ; egy-éget és változatosságot, szóval: a szépség követelményeihez mért kerekded egészet kell mutatniok. A hellen plastika a reliefben is a legszebbet érte el, minthogy fölismerte a styltörvényeket, azokat meg is tartotta és soha sem ragadtatta el magát ugy, hogy e törvényszabta határokat túllépje. Egyszerűség és világosság fődiszei, az alakok szépsége, az alakok összhangzatos egymáshoz fűzése, főczélja. A rómaiaknál a reliefképzés inkább már a festőihez hajolt át, az alakok egymásmögötti,