Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

— 15 — sokszor nagyon is izgékony csoportozása minden technikai ügyesség mellett is, melyet tanúsítanak, nem ritkán a szépség rovására zavaros benyomást idéz elő. Milyen lehetett azon egész relief, melynek egyik alakja, Hermes, vagy Mercur maradt csak meg, ki tudná megmondani? Meglehet, hogy a tizenkét főistenség csoportjának egyik álló végalakja, mert ezen csoport az antik képfaragók egyik kedvencz themája volt. Meglehet azonban az is, hogy más coinbinatióban foglalt helyet. Köztudomású dolog, hogy bármely görög-római istenség képe, legyen az kis vagy nagy szobor, vagy akár relief is, legyen az bármely mozdulatban feltüntetve, mégis csak mindig a görög plastika virágzása korában megállapított egy vagy két eszményképnek a körülményekhez módosult másolata. Ez talán első pillanatra bizonyos művészi korlátoltságnak tűnik fel, és mégsem az. Cultus dolgában a művésznek a nép felfogásával számolni tartozott, a nép fogalma pedig ez istenségről annak megszokott alakjával feloldozhatlanul volt egybeforrva. De másodszor jó hatással volt ez a kis és nagy művészetre is, mert kénytelen volt, legalább a főbb vonásokban, örökszép minták után dolgozni, és igy a nép érzületének tiszteletben tartása elébe vágott e téren minden művészi önkénykedésnek. Azonban a világi alakok ter^n, a művész korlátlanul követhette mindig geniusának sugallatát. A régi helleneknél az istenek között épen Hermes volt az, ki az ifjúság szépségének testerős képviselőjéül tekintetett. Szobra a gymnasiumokat és palaestrákat diszíté, hol magát az ifjúság az erő és szépség mozdulataiban gyakorlá. Ezen istenség eszményképét Polyklet állapította meg gondorfürtü fejével, édes arczával. a tiszta szem átható tekintetével, mint isteni mintaképét a tökéletesen kifejlett szépségű görög ifjúnak. Domborművűnk Hermest mint az istenek hírnökét a békebotot tartva, és a nyereség istenét a pénzzacskóval tünteti fel. Az egész alak a térdben kissé behúzott ballábon nyugszik, mi az állásnak könnyüdséget és bájt kölcsönöz. A szárnyas kalap alól kibugygyanó göndörös hajzat még eme megviselt állapotban is tisztán kivehető, az eléktelenített arcz mélyen fekvő szemeivel még igy is mosolyogni látszik. A kurta köpeny mely csak a mell feléig ér le, a jobb vállon van összekapcsolva és a bal karra hűli alá.