Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Újabb keszthelyi leletek

— 84 bronztárgyak, melyek azonban szintén igen rozsdaemésztett állapotban vannak. Magam is találtam eme asatasi kisérletnél egy kargyürüt, csatot, csengetyüt bronzból és egy egészen ép vasszeget, mely alakra és nagyságra nézve a Keszthelyen kiásottakkal tökélyetesen azonos. A dobogói dombtól kevéssé rézsut irányban nyugotra és csak a közbeneső hévizi rétség által elkülönitve, van a szt. andrási fensik, melynek a Héviz felé eső lejtőjén, mint egészen biztos forrásból tudom a megelőző években szintén számos sirt bontottak fel, a melyekben nemcsak olyan bronztárgyakat találtak, mint a keszthelyi lelhelyen, hanem a többi között egy pár arany tülfüggőt is. melyet egy idevaló aranyműves olvasztott be. Összevetve most ezen analog körülményeket azon meggyőződésre jutunk, hogy a Keszthelyen és a Héviz nyugoti és keleti szélein tanyázott nép egy és ugyanaz volt. Ezt a lelhelyek egymáshoz közeli fekvése, valamint a leletek egyenlősége után biztosan lehet megállapitani. A leletek, melyekről alább bővebben fogok szólani, határozottan a népvándorlás utolsó mozgalmaira, az avar időszakra utalnak. A kort tehát körülbelül tudnók és az a Vl-ik század, de hogy mily nép gyermekei voltak halottjaink, arról határozottan még most sem nyilatkozhatom. Föliratos emlék, vagy egykorú pénz eddigelé még nem fordult elő a sírokban, a Dobogón talált fegyverek, valamint az itt kiásott csatabárd, lándsacsucsok, a fölcserélésig hasonlítanak a frankok ilynemű fegyvereihez, csakhogy ebből sem lehet biztos következtetést vonni, mert a ezélszerüeknek bizonyult fegyvereket az egymással érintkezett népek utánozhatták is, de vétel vagy hadizsákmány utján is szerezhették. Nézzük már most, mit következtethetünk a leletekből ezen nép szokásaira, életviszonyaira nézve, Hogy halászatot űzött, arról már tavalyi közleményemben szólottam. A Balaton és a még most is haldús hévizi tó, mely hajdanta okvetlenül az egész mai úgynevezett hévizi rétséget öntötte el, a halászatra önkényt kínálkozott. Hozzájárul még az is, hogy a hévizi meleg forrás meghütve a legüdébb, legegészségesebb ivóvizet szolgáltatja. Ujabb bizonyítékai e nép halászattal való foglalkozásához az idén talált egész hosszában pontdiszszel ellátott és 25 cm. hoszszu második hálókötő tű bronzból, nemkülönben a hosz-